Urunk Színeváltozása ünnepe

Urunk Színeváltozása,   (Schimbarea la fata)

A története:

   Krisztus közelgő szenvedésének és halálának a hírét tiltakozással fogadták a tanítványok. Az Úr, miután megfeddte őket, maga mellé vette PétertJakabot és Jánost, és „felvitte őket egy magas hegyre, a hagyomány szerint a Tábor hegyére, és szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok! Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek! Amikor föltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. Miközben jöttek lefelé a hegyről, megparancsolta nekik Jézus: Senkinek se mondjátok el ezt a látomást, amíg fel nem támad az Emberfia a halottak közül.” (Mt 17,1–9;                                                                                             

Jelenleg a római katolikus egyház, a görög keleti és ortodox egyház is augusztus 6-án ünnepli a színeváltozást. Hivatalos ünneppé III. Kallixtusz pápa emelte a nándorfehérvári diadal hálaemlékezetéül. Az összekapcsolást az indokolta, hogy az 1456. július 22-i győzelem híre két héttel később, épp augusztus 6-án érkezett a pápai udvarba. A színeváltozás nyári megünneplése nagyon jól megfelel az ünnep tartalmának. A szőlő, valamint más gyümölcsök és zöldségfélék megáldása ezen a napon a legszebb, legmegfelelőbb jele minden dolgok végső átalakulásának Krisztusban. Az egész teremtett világ végső virágzását és gyümölcsökben bővelkedő voltát jelenti.

Hajdanán sok hiedelem, babona fűződött e naphoz. Némelyeket még ma is ismernek, megtartanak különösen a falvakban. Néhol ma is kötelező ünnepként szerepel. Azt tartják: aki nem üli meg ezt a napot, az megsárgul, elszárad, mint a virágok, melyek ettől a naptól már hervadásnak indulnak. Azokat, akik mosnak, poloskák és tetvek lepik el és a hajuk sem nő többet, akár a fű, amely ettől kezdve már nem nő. Tilos veszekedni, mert veszekedések lesznek az év hátralevő napjaiban is. 

Akik ezen a napon valamilyen szenvedélyüktől való szabadulásért imádkoznak biztosan meghallgatásra lelnek. A terhes nők, akik megünneplik e napot: könnyű szülésre számíthatnak.

Megszentelik a kerteket, a termést, különösen a jövő évi vetőmagnak szánt búzát.

Augusztus 6-tól az ŐSZ kezdi birtokba venni a természetet. E naptól kezdve a fű már nem nő, csak öregszik, amiből már csak gyenge minőségű széna válik. A vándormadarak készülődni kezdenek, a bogarak is búvóhelyeket keresnek, a fák levelei is egyre inkább rozsdásodnak.

Urunk Színeváltozásának napjától kezdik kostólgatni a szőlőszemeket. Ugyan még nem érettek, legtöbbje "csókra húzza" a szájat, ám gyenge gyomrúaknak gyógyszerként hat. Sürgősen be kell gyűjteni a  még fellelhető gyógyfüveket!  Augusztus 15-e után már nincs hatóerő bennük.

Ajánlott e napig befejezni a kaszálást, széna betakarítását télire, mert az öregedő fű már nem a legjobb minőségű szénát adja.

Sokak szerint már ezen a napon "belehugyozik" a szarvas a hegyi patakok vízébe, már csak hűvösödik, fürdésre egyre alkalmatlanabb. Ugyanígy tilos a szabadban alvás.

                                                                                                                  

 

 

 

 
 
 



 

Urunk Színeváltozása ünnepe hozzászólásai

Szólj hozzá

0.031 mp