GYÓGYFÜVEK

NÉHÁNY GYÓGYNÖVÉNY, amit  a NYÁRÁD-MENTÉN  ISMERTEK és LEGGYAKRABBAN HASZNÁLTAK. Az alábbiak mindegyike  kipróbált és jól bevált . A Nyárádmentén is használtak más, itt nem látható gyógyfüveket. Az oldalon csak azokat emlitem, amelyeket kipróbáltam és a mai napig magam is gyűjtöm, használom. Természetesen a felsorolás a teljesség igénye nélkül készült.  Ha valaki ismer és kipróbált más, nálunk is megtermő gyógynövényt, szivesen veszem, ha közli velem.

ÁFONYA (Vaccinum myrtillus ) - Afine

vagy kokojza, ahogy errefelé nevezik, félárnyékos, savanyú talajon élő, 40-60 cm. magasságig növő cserje. Levelét és sötétkék, szinte fekete szinű bogyótermését használják.  A levélből készült tea jó szél- és vizelethajtó, megszünteti a bélrendszer hurutos megbetegedéseit. Segít vese- és hólyagbántalmak  kezelésében. Külsőleg összehúzó szerként alkalmazzák. Belsőleg történő használatra időskori cukorbetegség esetén alkalmazható szakorvosi felügyelet mellett.

A termésből szintén készítenek teát gyomor- és bélhurut, hasmenés kezelésére, de közkedvelt és ízletes a belőle előállított lekvár, szörp és bor is. Az áfonyabor erősítő hatású.

                áfonya           vörösáfonya vagy tőzegáfonya
Terméséből "gyógypálinkát" is főznek, melyet szájüregi és fogínygyulladás esetén fogyasztanak. Baktériumölő hatással is rendelkezik.

 ÁNIZS ( Pimpinella anisum) anason

Az ernyősvirágzatúak (Apiaceae) családjába tartozik, termesztett egyéves, illatos növény. 40-60 cm magasra növő egyéves, lágyszárú növény. Finom, könnyed levelei vannak. A szár alsó részén levők kerekdedek, a középső és felső részen levők finoman szeldeltek. Virágzata fehér összetett ernyő. Íze, kellemes, édes-fűszeres.
A növény apró, tojásdad alakú termését használják . Júliusban virágzik, termése augusztus-szeptember hónapban szedhető.

           ánizs  magja                                      
Mivel az ánizs csökkenti a felfúvódást és a teltségérzetet, így közismerten jó szélhajtó, görcsoldó és emésztést serkentő gyógynövény. A szoptatós anyukák tejkiválasztást serkentő hatásáért fogyasztják. Az ánizs epekiválasztást elősegítő és nyákoldó hatású teakeverékek alkotórésze, jó köptető, enyhíti a köhögést is.

ÁRPA (ZÖLD)  (Hordeum vulgare L)

                                                

A zöldárpa levele, ugyanúgy, mint a búzafű levele frissen levágva, kipréselve a  legegészségesebb,leghasznosabb. Használták: emésztési és felszívódási problémákra, gyomorsav megkötésére, a savtermelés szabályozása, allergiás tünetek enyhítésére, szív- és érrendszeri betegségekben, magas vérnyomás és magas vérkoleszterinszint rendezése. Az árpa nyugtatóan hat az emésztőszervrendszerre.hasmenéses megbetegedésekre, gyomor bélgyulladásra használható, hatásos lehet légúti hurutok esetén,kisgyermekeknek pedig roboráló szerként.

 

BAZSALIKOM: (Ocium basalicum) - Busuioc                       

                                                        

népies nevén buszujok, biszijok. 30-40 cm magas, elágazó szára, átellenes, tojásdad alakú levelei, zöldesfehér, vagy lilás virágzata van. Kellemes illatáért szenteltvíz illatosítónak használták , fűszernövényként termesztett egynyári növény. FOGFÁJÁSRA és LÁZCSILAPÍTÁSRA hatásos.
Már az ókorban is termesztett növény volt. Korabeli leírások szerint Mátyás király udvarát a messzire terjengő bazsalikom illata jellemezte. Nagyanyáink konyhakertjében is ott volt. Inygyulladásra is kiváló a bazsalikom főzete. Az öblögetésre használatos teához nyolc közepes méretű levelet használjunk, amelyeket aztán egy pohárnyi lobogó vízzel forrázzunk le. A szájban lévő tályogot a nyersen szétrágott bazsalikomlevél gyorsan elmulasztja.  vágycsökkentő hatású.
Fürdővízbe téve frissítő hatást érhetünk el, természetes módon. A tűzbe dobva szárát, füstje elűzi a szúnyogokat, a konyhaajtó közelébe szárítás céljából akasztva pedig távol tartja a legyeket. A
növény cseranyagai és illóolajai a felfúvódást csökkentik, valamint gyomorrontás esetén segítenek, ismeretes étvágyjavító, szélhajtó, köhögés csillapító hatása, vizelethajtó hatása is van, bár ritkán alkalmazzák erre a célra. Jó idegerősítő. A gyógynövény csökkenti a magas vérnyomást, és megvéd a stresszes állapot kialakulásától. A növény leveléből nyert lé bőrgyulladások és rovarcsípések gyógyítására alkalmazható, valamint  torokgyulladásoknál öblögetőszerként.

BOJTORJÁN (Artium lappa ) - Brusture

Nagy termetű, a fészkes-virágúak családjába tartozó, kétéves gyom. Egyéves gyökerének főzete a népi gyógyászat szerint izzasztó, vizelethajtó, levelét égési sebekre kötik. A terméséből főzött teát egykor vérhas ellen javasolták. A vese- és epekőoldó a belőle főzött tea.  Bőrbetegségek (ekcéma, sömör, fekély) kezelésére jó borogató szer. A fejbőr korpásódását, a haj zsírosodását, hullását csökkenti, erősíti a hajhagymákat ha a főzetével mosunk hajat.    bojtorján            

 A népi gyógyászatban vizelethajtónak és izzasztószerként használták, vértisztító hatású, serkenti az epeelválasztást, és enyhíti a gyomor-bél , valamint máj-epe panaszokat de reuma és bőrbetegségek kezelésére is alkalmas.

 

BORSMENTA: ( Tanaceta piperata)- Menta

két változata ismeretes, a vadon élő: BORSMENTA

       és 

és a termesztett: SZAGOS MENTA(Tanaceta balsamita). Ez utóbbi egyetlen nyárádmenti kiskertből sem hiányzott. Lányok, asszonyok a "kicsi keszkenyőbe" (zsebkendő) takarva vagy az imakönyvbe téve a templomba is magukkal vitték. Mégis "vénasszony bűzlentyű" a csúfneve, mert a vénasszonyok, hogy el ne aludjanak a hosszú prédikáció alatt szagolgatták. Nevezték még fodormentának, boldogasszony tenyerének. Mindkét változatának puha, bársonyos tapintású,csipkézett szélű levelei taninban, mentolban  gazdagok. Forrázással készült teája erősíti az idegrendszert, különösen, ha FŰRDŐVEL társítják. Hidegen fogyasztva szünteti a hányingert, fejfájást. Összehúzó, görcsoldó, fertőtlenítő, izzasztó. Puffadás ellen is használták, mert a máj-epe müködési zavarainak kiváló ellenszere. Kő- és szélhajtó. Kellemes íze miatt szeszbe is gyakran tettek 1-2 szálat, kevés cukorral ez, aztán "ződ(zöld szinű) pálinkát" eredményezett, ami hasfájásra igen kedvelt "gyógyszer" volt, mig  a belőle készült teát főleg gyomorbántalmakra, felfúvódásoknál alkalmazták.
A menta legfontosabb alkotóeleme a menthol, ami gyomorbántalmakra fejti ki legjobban hatását. A kálium, a kalcium és a B vitamin segíti a szervezet immunháztarttását.
 

Fodormenta (Mentha crispa)

 Vadon előforduló mentaféleségek fodros levelű változata. Évelő növény, levelei kellemes szagúak. Júniustól augusztusig virágzik.  Gyógyászatban levelét vagy az egész föld feletti részt használják gyomor-fájás, felfúvódás és bélrenyheség esetében.

Hatóanyagai: illóolaj, cseranyag, keserűanyag.  Rendszerint teát készítenek belőle a borsmentához hasonlóan.

 

 BODZA (FEKETE) ( Sambucus nigra):      A feketebodza - Soc -  cserje öt-hat méter magasra is megnövő fa. Kérge repedezett. Ágai egymással szemben helyezkednek el. Lágy, fehér belűek. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Általában öt levélkéből állók, melyek a levélgerinchez rövid nyelecskével keresztben átellenesen illeszkednek, és hosszas tojásdad alakúak. Virágzata dús, sátorozó bogernyő. A kis virágocskák sárgásfehér színűek. Május végén, júniusban virágzik. Termése öt-hat milliméter átmérőjű, ibolyakék, húsos bogyó.
Gyógyászati célra szárított virágait, érett, friss, illetve szárított termését, továbbá szárított levelét használják.
A virág gyűjtésekor lényeges, hogy ne várjuk meg, míg minden virágocska teljesen kinyílik, hanem akkor szedjük, mikor még nagyobb részük bimbó. Ugyanis a teljesen kinyílott virágocskák könnyen lehullnak, és szárításkor színeződnek.
Szárításkor ügyeljünk arra, hogy a rövid szárral szedett virágzatot vékony rétegben terítsük papírra, és napon szárítsuk négy-hat órát, majd amikor a virágocskák megszáradtak, tenyér között morzsoljuk le őket a szárról. A szépen szárított virág halványsárga színű.
A bogyót szintén szárral együtt gyűjtsük, és csak szárítás után szedjük le a szárról. Az éretlen bodzabogyó elfogyasztása hányást, szédülést okoz.
Virágaiból teát főznek (egy-két evőkanállal egy liter vízbe), mely izzasztó hatású. Termése enyhe hashajtó.  A fehér, illatos ernyős virágzatú 3-7 m-re növő bokor, melynek gyökerén kivül minden része gyógyító hatású. Virágzatából kitűnő üdítőt készitettek, amit ma is ismernek, használnak. A  feketére érett bogyóból lekvárt főztek. Kérgéből, tojásdad alakú, összetett leveléből forrázással készülő tea vízhajtó, izzasztó, lázcsilapító, enyhe hashajtó,enyhén nyugtató. Külsőleg fűrdő, borogatás formájában használták tájogra, égési sebekre, dagadt végtagokra. A Nyárádmentén nem volt olyan ház, ahol a sövénynél, az ólak, istállók mellett ne lett volna "borzafa bokor". A patakok mentén is fellelhető a mai napig.
Több bodzafaj él vadon. A ritkán előforduló fürtös bodza (Sambucus racemosa) virága nem alkalmas fogyasztásra, termése  pirosas, így könnyen elkülöníthető a fekete bogyójú fekete bodzától. Gyakori növény viszont a MÉRGEZŐ gyalogbodza (Sambucus ebulus), amelynek szintén fekete a termése, és virága is a fekete bodzához hasonlító lapos, fehér ernyő. A legfontosabb különbség a fekete bodza és gyalogbodza között az, hogy míg az ehető fekete bodza fás szárú bokorrá nő, addig a mérgező gyalogbodza lágy szárú növény.
A fekete bodza május közepétől 3-4 héten át virágzik.

  BORÓKABOGYÓ(Juniperus communis) ienupar          

Világos erdők alján található, elfekvő cserje, vagy törzséhez símuló ágú fa. A zöldes bogyó beéréséhez 3 évre van szükség. Ekkor gömbölyű, 5-8 milliméter átmérőjű bogyói feketéskékek. Használták húsételek fűszerezésére fokhagymával, borssal vegyesen. Pálinkát is főztek belőle ez volt a :FENYŐVÍZ. Gyógyításra a reuma, köszvény valamint gyomorpanaszok (égés, böfögés, emésztési zavarok) ellen. Teája: vizelethajtó, emésztést serkentő, vese-epekőoldó. Teakeverékekben a légszőszervi és reumás panaszok ellen használják.

 BÚZAVIRÁG (Centauren cyanus) albastrele                                                    

Népies nevén "sallóvirág", mert összehúzó hatása miatt a levelét - sebtapaszként - az aratáskor ejtett sarlóvágásra tapasztották.
Tarlók, búzaföldek szélén található. Virágzása július-augusztusban. Csak a virágját használták, a szár tetejéről lecsipve, árnyékos szellős helyen száritva, mert, szinét vesztve értéktelenné válik. Általában vizhajtó, vesetisztitó, gyuladáscsökkentő hatású teakeverékekben használták. 1 pohár vizzel 1.5 kanál virágot leforrázva 20 perc állás után szemborogatóként phentető hatása van gyuladt, fáradt szemre.

  CICKAFARK (Millefoli flores ) - Coada soricelului

Megtaláljuk réteken, de utak mentén, lejtőkön és pusztákon is. 20-40 cm, néha akár 60 cm magasra is megnő, az egyenes száron erősen szeldelt levelek és a szár végén fürtös álernyőben álló fehér, néha vöröses virágok vannak. 
Júliusban, augusztusban gyűjtötték többnyire csak fehér, ernyős virágzatát, amit általános erősítőként, gyomor-bélbántalmak, puffadás, vesebajokra használtak.   Külsőleg is gyulladáscsökkentő, antiszeptikus hatású, sebgyógyulást serkentő,, gyulladásos bőrbetegségekre alkalmazható. Homeopátiában visszérpanaszok enyhítésére, görcsös fájdalmak csökkentésére használják. Bőrre dörzsőlve riasztja a szúnyogokat!!!!!!  Hasfájásfűnek nevezték. Nevezték még az asszonyok gyógyfűvének is, mert mindenfajta felfázásból eredő gyuladásra, fehérfolyás kezelésére is jó az EGÉRFARKÚ FŰ-nek is nevezett növény. Teljes föld feletti szára is használható, csak ennek teája sokkal keserűbb. Ezt inkább ÜLŐFŰRDŐ-ként használták kisgyermekek és időskori  ágybavizelés kezelésére. Erősen koncentrált főzetét  BÉLGILISZTA elhajtására használták. Bőrbetegségek - kiütés-, aranyér kezelésére ÍR-t főztek belőle: 2-3 kanálnyi frissen felaprított cickafark virágra ráöntöttek 1 evőkanál friss, felmelegített diszózsírt, jól elkeverték, mégegyszer felmelegítették és 1 napig állni hagyták. Másnap újra melegítették és gézen átszűrve tégelyekben tartották.

CIKÓRIA vagy MEZEI KATÁNG ( Cichorum intybus) - Cicoare

                                                                                                                                                          cickafark, egérfarkú fű

  cikória-  vagy  katángvirág,           

1-1,5 m magasra megnövő szárú, erősen kék virágú gyomnövény, utak mentén, kertek szélén egyaránt megtalálható. Érdekessége, hogy a  növény virágja hangyasav hatására világospiros színűre változik. Ha rárakjuk egy hangyabolyra, megfigyelhető a változás. Erős, hengeres-karó alakú, mélyrehatoló gyökere van. Pótkávéhoz a vastagabb gyökereit használták  A gyökereket meg kell mosni, majd felaprítani és végül megszárítani. A darabkákat mérsékelt tűzön pörkölték meg, majd őrölték meg.Ebből készült a tejeskávéhoz használt kávépótló.
A növény levele borogatás formájában gyulladáscsillapító. A gyökér forrázata általános frissítő, emellett enyhén has- és vizelethajtó hatású. Szára, levele és virágai epe és májbetegségek kezelésére használható tea formájában.       
A cikória legjobb része az ún. gyökérnyaki hajtás kezdeménye. A kellemesen ropogós levelek enyhén kesernyés ízűek. Salátaként használták étvágyjavitó, erősitő. J
ó emésztést serkentő, étvágygerjesztő hatású. A népi gyógyászatban vizelethajtó szerként is alkalmazták.
Tea: 2 dl vízben forraljunk fel 1 szárított, apróra vágott katánggyökeret, és főzzük 3-4 percig, majd szűrjük le. Naponta 2-3 csészényit fogyasszunk belőle. Mézzel édesíthető.        
A cikória főidénye novembertől márciusig tart. 

CITROMFŰ: (Melissa officinalis) roinita             

A citromfű  évelő növény, a föld alatti gyöktörzsből nőnek ki a hajtások. Hivatalosan fagyérzékeny, de valójában azon kevés növények egyike, amit se fagy, se kutya, se fűnyíró nem tud kiirtani. Melegkedvelő, a napos helyet meghálálja, magasabb lesz az illóolaj-tartalma, és ezért citromillata is jobban érződik.  kb. 50-70 cm magas, levelei bársonyosak, sötétzöldek, a levélszélek fűrészesek. Bimbója sárgás, majd kinyílva fehér. Július-augusztusban virágzik. Nevét (melissa=méz, népi elnevezései: méhfű, kerti mézfű) valószínűleg azért kapta, mert a méhek különösen kedvelik. Állítólag ha egy üres kaptárt bedörzsölnek citromfűvel, oda hamar beköltöznek a méhek. Illóolaját a virágos-leveles hajtásokból vonják ki. 
Nyugtató, hangulatjavító, stresszoldó: alvászavarok esetén álomhozó.Segít frontérzékenység, fejfájás esetén is. Depresszió esetén érdemes orbáncfűvel vegyíteni.
 

FEHÉR AKÁC (Robinia pseudoacacia ) - Salcam

                                                                                             

 Népies neve: ákác, csipkefa, ragacsfa, istenpapucsa, koronafa, magyarfa, pampuska

A növény virágzatát használták gyógyászati célokra. Jellegzetes, édeskés illatú, fehéres vajszínű virágját friss nyílásában szedték, mégpedig úgy, hogy a virágokat lefejtették a fürtökről, majd jól megszárították. A virágzás májusra, június elejére esik.
A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozik. A XVI. században Észak-Amerikából betelepített közismert, tüskés ágú fa. A Nyárádmentén kisebb nagyobb erdőségeket alkot.  /ÁKÁCOS-ERDŐ./ Homokos talajának jellegzetes fás szárú növénye.
Az akácvirág jó köhögéscsillapító hatású, de használták még túlzott gyomorsav-termelődés, gyomorégés esetén.    Későbben zöldül és korábban sárgul, mint a legtöbb lombhullató fa.Régóta használt gyógynövény. Leveléből főzőtt tea enyhiti a magas vérnyomást, de állitólag a hasmenést is szünteti. Virágját bodzával és iringóval összefőzve szamárköhögés gyógyitására használták.

   
   

Csalán (Urtica dioica) - Urzica

 Latin neve urtica, az urere = égetni igéből származik tulajdonságaira célozva. Egy-másfél méterre megnövő szárát és lándzsás, durván fűrészelt szélű, keresztben átellenes leveleit fullánkszőrök borítják, melyeknek feje könnyen letörik. A bőrt megsértik, és kiömlő nedvük bőrvörösséget, bőrviszketést okoz.

Virágzata kétlaki, mert porzós és termős virágai, melyek májustól szeptemberig virítanak, nem ugyanazon a növényen találhatók.

Kora tavasztól késő őszig gyűjtik. A levelek szedése a sarlóval vagy kaszával levágott növény száráról fosztással történik. Árnyékos helyen vagy padláson szárítsuk, napon a levél színe csúnyább lesz.
Az árvacsalán (Urtica urens) urzica mica    

és a nagy csalán (Urtica dioica) igen gyakoriak nálunk. Kertekben, omladékokon, kerítések és sövények mentén, azaz mindenütt van csalán.   A Nyárádmentén CSIHÁN a neve.
A gyógyászatban mindkét faj levelét, hajtását, gyökerét felhasználták. A csalán vizeletképzést serkentő tulajdonságát és a vizelési zavarok kezelésében való hatásosságát ismerték, de a vértisztításhoz, a bőrtisztátalanságok és a legkülönfélébb eredetű reumatikus panaszok kezelésére is sikerrel alkalmazták.  A csalánvesszőt     isiász és lumbágó - DERÉKFÁJÁS - ahogy egyszerűen nevezték - elleni hatásos szerként is használták. A kezeléshez össze kellett szedni egy csokor friss csalánhajtást (célszerű a nagy csalánból), majd a fájdalmas testrészt és annak környékét meg kellett vele csapkodni. Ezt három egymást követő napon megismételték. Három nap szünet után újból kezdték az eljárást.
A csalán magjait idős emberek erősítőszerként fogyasztották.

 CSENGŐFŰ (Hypericum perforatum) - Sunatoare

nevezik orbáncfűnek, jánosfűnek, de Jézusvérének is, ez utóbbi onnan ered, hogy aranysárga virágát, ha ujjaink között szétmorzsoljuk piros levet ereszt, erről biztosan felismerjük. A legenda szerint ez a növény ott volt a Golgotán a kereszt tövében és Jézus vére hullott reá.  A  jánosfű, más néven csengőlinka vagy lyukaslevelűfű nálunk útszéleken, töltéseken, mezsgyéken, világos erdőkben és bozótosokban fordul elő. Bokra 25-60 cm magasra nő. Felső részén a szár gazdagon elágazik. Az átellenesen elhelyezkedő levelek ellipszis, vagy tojás formájúak, ép szélűek és csupaszok, nagyságuk 1,5-3 cm. Az aranysárga virágok ötlevelűek, piros és fekete színű mirigypikkelyek szegélyezik őket. Júniustól szeptemberig virágzik. Teához, fűrdőhöz a teljes föld feletti része, mig olaj készitéséhez csak a virágot használják.

                                                                    csengőfű, orbáncfű

Három különös ismertetőjegye van az igazi orbáncfűnek, amely megkönnyíti felismerését és a tévedést szinte lehetetlenné teszi. A szár kétélű, ha levelét fény felé tartjuk, világos pontokat fedezhetünk fel rajta (olajmirigyeket), melyek azt a benyomást keltik, mintha át lenne lyuggatva, innen ered a lyukaslevelű elnevezés(perforatum)
Ha az aranysárga szinű virágot szétmorzsoljuk, ujjaink között sötétpirossá válik (Jézusfű, vérfű). Használták bőrbajokra (szúrt, nehezen gyógyuló sérülésekre), köszvény eredetű fájdalmak, furunkulózis és egyéb gennyesedések, illetve daganatok esetén használták.   Az orbáncfű teája hat  a könnyű depresszióban,  alvászavarok ellen is jó hatással van, gyakran alkalmazzák. 4-6 hetes teakúra után észrevehető a hangulat javulása, nyugalom. Emiatt orbáncfű mind a különböző nyugtató és altató teák összetételében, mind a szív- és vérkeringésre ható teakeverékekben szerepel. Idült fájdalom enyhitésére, ágybavizelés, holdkorosság, beszédzavar, nyugtalan alvás esetén teája gyógyitó, leginkább nyugtató hatású. Depresszió esetén kitűnő nyugtató tea készithető belőle, bármely antidepresszáns gyógyszerrel felveszi a versenyt és bármeddig fogyasztható.

 

                                                                                    

CsCCSIPKEipkebogyó A vadrózsa vitamindús gyümölcse a CSIPKEBOGYÓ (Rosa canina)

A vadrózsát csipkerózsának, gyepűrózsának, ebrózsának, seggvakarónak is nevezik,  közismert és sok fajtában, színben pompázó dísznövény. A vadrózsára erdőszélen, mezsgyén, bozótosban és sövényesben; napos kaszálókon és töltéseken akadhatunk rá. Csak ritkán növekszik 2,5 méternél magasabbra. A törzset és az ágakat durva tüskék borítják; páratlanul szárnyalt levelei az alapjukon kétoldalt kis pálhalevelekkel indulnak és 5-7 levélkéből összetettek. A világos rózsaszín virágok júniusban vagy júliusban nyílnak, nem tömöttek, szinte szagtalanok. A húsos vacokból keletkezik az érett állapotban fénylő, piros csipkebogyó, amelynek belsejében több kőkemény aszmagtermés (mag) található. A magokat szúrós hegyű szőrök, viszketőpor,  veszik körül. A népi gyógyászatban teáját megfázás, hűlés esetén használták. Porrá törve bélgiliszta elhajtására. A Nyárádmentén összezúzva erjesztették és így nyerték a vitamindús: HECSERLIBORT, amit kisgyermetől idős emberig mindenki fogyasztott.
 

 

Diófa (Juglans regia) - Nuc

 Kertekben, utak mentén mindenfelé termesztett, húsz-harminc méter magasra is megnövő fa. Páratlanul összetett levelei szórtak, kellemes illatúak, mely szárítás után elvész. Az egyes levélkék hosszúkásak, ép szélűek.
Zöld színű, lecsüngő, nyolc-tíz centiméter hosszú virágai barkában fejlődnek. Termése csonthéjas, gömbölyű, világosbarna. Külső burka zöld színű, kopasz, íze fanyar, a csonthéjról könnyen leválik. Diószedésnél kezünket erősen barnára festi. A csonthéjban ráncos, húsos, kétfelé váló, dús olajtartalmú magot találunk.

Gyűjteni a leveleket és a termés zöld burkát szokták. Csak a friss, zöld színű leveleket szedjük, ezeket a közös levélgerincről tépjük le, és úgy szárítsuk árnyékban.
A zöld termésburkot diószüretkor gyűjtsük, a napon szárítsuk.
Leveléből teáját (egy maroknyit egy liter vízzel főzve) főleg vértisztítónak és emésztés elősegítésére, bőrkiütések esetén is isszák.  a tüdővész gyógyítását is megpróbálták vele. Burkát gyomor- és bélhurutnál, használták.

 

KÖMÉNY (Foeniculum vulgare) - Fenicul

                                                    

Az édeskömény egy- vagy többéves növény, amely húsos gyökérrel kapaszkodik a földbe és 1-2 m magasra nő. Hengeres szára enyhén bordázott, felül gazdagon szerteágazó. Levelei többszörösen szárnyaltak, alapjukon nagy hüvelyűek. Virágzati ernyője rendszerint 15 virágból álló, ernyőcskékből összetett, a szirmok sárgák. Termése ikerkaszat, hosszúkás, hengeres, végei felé keskenyedő, a termés gyakran két résztermésre esik szét. A kömény júliustól szeptemberig virágzik. Feltűnő, hogy a termés ugyanazon a növényen vagy a többi növényen is különböző időben érik be, és ez a begyűjtést meglehetősen időigényessé tette.  Először kivágják az érett ernyőket. Ezt kifésülésnek hívják. Mivel ezt igen körültekintően kellett elvégezni, a fésült édeskömény igen jó minőségű volt. Aztán az egész növényt kinyütték a földből és kicsépelték.
Teakészítésnél az édesköménymagokat egy mozsárban széttörték, hogy az illóolaj jobban kioldódjon.
 Köhögés- és letapadt nyálka elleni szerkén gyomor- és bélpanaszok esetén is előszeretettel használták. Csecsemőknek teát, szoptatós asszonyoknak levest főztek belőle, de igen kedvelt volt szeszbe téve, pálinka formájában a "KÖMÉNYES".

FEKETE RIBIZLI (Ribes nigra)

különböző népies elnevezései is vannak: pl. "köszvénybogyó". Levelei 3-5 karéjúak, szélük durván fűrészelt, fonákjukon sárga olajmirigyekkel pontozottak. Virágzata lecsüngő fürt, zöldessárga, szélén barnásvörösen színezett. Ebből fejlődnek ki az eleinte barnásvörös, később mélyfekete bogyók. Az egész bokornak enyhén kellemetlen szaga van, amire több népies név is utal  pl. a "bűzbokor", "poloskabogyó". A gyümölcs feldolgozása során ill. a levelei szárításakor ez jelentősen csökken.   népgyógyászat már régóta használja reumás (és köszvényes) panaszok kezelésére. A reumás panaszok kiújulása már rövid használat után (4-6 héten át napi 2 csésze tea elfogyasztása javasolt) is ritkábbá és enyhébbé válik. A ribizliteának  diuretikus (vizelethajtó) hatása is van. A Nyárádmente kertjeiben szinte mindenütt megtalálható vörösszínű fajtája is, ahogy itt nevezik: VERESSZŐLŐ, mindkét fajtáját szívesen fogyasztották levesnek és különösképpen erjesztve BOR formájában. Erősítő,  - vérgyűjtő - hatást tulajdonítottak neki, amit azóta az orvostudomány is igazolt.

 

FENYŐ: (Pinus) - Pin

                             vörösfenyő    

Jellemző felhasználási területe a fenyőnek a légúti betegségek megelőzése, gyógyítása.
A fenyő olajnak van köptető, nyálkaoldó, hurutoldó, köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hatása. Ezért ajánlható használata légúti betegségeknél.
Fenyőt sokféleképpen használhatjuk légúti betegségek megelőzésénél, gyógyításánál:
- párologtatva
- aromás fürdőbe
- mellkasra és hátra bedörzsölőnek.
 légúti megbetegedésnél kenjük be este vele a mellkast, a hátat és a nyakat.
Fenyő másik felhasználási területe a mozgásszervi betegségeknél van. Javítja a vérellátást a bőrben, ezért jó hatással van reumás panaszoknál, fürdőkbe tehetjük.
Fenyőágat, magot, rügyet összevágva megfőzünk, és a szüredéket a meleg fürdőhöz öntjük.
Ezeket a fürdőket elsősorban az idegek megnyugtatására és erősítésére alkalmazzuk
Köszvény és krónikus reumánál, izületi és izomfájdalmaknál kitűnő hatást érünk el meleg fenyőfürdővel.
Csontgyulladásnál és más csontbetegségnél ugyancsak meleg fenyőfürdővel támogatjuk a betegség javulását.
Nem csak egész, hanem részfürdőket is készíthetünk, amikor egyes testrészek meleg fürösztését végezzük, lábak, lábujjak, kar, kézfej, stb. köszvényes, reumatikus fájdalmainál.
Tüdő és légzőszervek betegségeinél a fenyőfélét összevagdossuk, és főzés közben, vagy mindaddig, amig gőzölög, a gőzöket belélegezzük.

FŰZFAKÉREG: (Sallis Alba) - Salcie

Amikor még nem volt Aszpirin, a fűzfakéreg hatóanyagát lázcsillapításra, fejfájás és reumatikus fájdalmak kezelésére használták. Ezenkívül fontos alkotórésze volt különböző teakeverékeknek,  mint láz- és fájdalomcsillapító. Tavasszal a középnagy ágakról lefejtett és megszárított különböző fűzfafajták, mint a fehérfűz (Salix alba L.), csigolyafűz (Salix purpurea L.), kosárkötőfűz (Salix daphnodes Vill.), kecskefűz (Salix caprea L.), csörögefűz (Salix fragilis L.) kérgéből készített teáját fogyasztották.      

 GALAGÓNYA (Crataegus) paducel

Bokrok, kis fák, melyek ágain hegyes tüskék nőnek. A virágok felfelé álló ernyőfüzéreket alkotnak, májusban vagy júniusban leírhatatlan pompával virágoznak az egész Nyárádmentén végig. A galagonya világos töltéseken és sövényekben nő, gyakran fordul elő napsütötte lejtőkön és ritkás erdőkben.
Gyógynövényként csak a leveléből készült teát használták. Segít idős és öreg, fáradt, túlterhelt, túlhajtott szívű embereknek, mert enyhíti az olyan panaszokat mint:  szívtáji nyomás és szorító érzés. A Nyárádmentén, - nevezték ISTEN KENYERÉNEK is.   GALAGÓNYA TERMÉSE     

HÁRS (Tillia cordata) - Tei

                                 

 A hársfafélék (Tiliaceae) családjába tartozó illatos virágú nagy fa.  A hegy- és dombvidékek, száraz tölgyesek talaját kedveli.
A kislevelű hársnak levelei fonákján, az erek elágazásainál vörösesbarna szőrcsomók vannak. A fa felhasználandó részét, a kellemes illatú virágzatot a murvalevéllel együtt június folyamán gyűjtik.  Levele ferde szív alakú. A levélnyél, mely két centiméter hosszú, hengeres levélérben folyta-tódik, mely a levéllemezt két szabálytalan részre osztja. A levél széle szabálytalanul fűrészes, a csúcsa kihegyezett. Lecsüngő, két-öt virágú virágzata a levelek hónaljából nő. A virágzat szára hat-nyolc centiméter hosszú, sárgászöld színű.
A virág gyűjtésekor a következőkre kell ügyelnünk: a virágzat nem nyílik egyszerre, a közép-sők hamarább, a szélsők később. A szedést akkor kell végeznünk, amikor a szélső virágok még bimbósak. Ugyanis ha a szélső virágok nyílását is megvárjuk, akkorra a középsők már elnyíltak és lehullanak. Június elején, közepén virágzik.
Felhasználása: tea formájában. Egy csipetnyi virágot kell egy csésze forró vízbe dobni. A teát ne főzzük, mert hatóanyagai elbomlanak. Egy kis ideig állni hagyjuk, ez az idő annyi mind-össze, hogy a megszűrt tea azonnal iható lehessen (öt-tíz perc).
Meghűléses betegségekre, köhögéscsillapításra, hörghurutos panaszokra, köptető, nyákoldó hatású.  teája hatásos izzasztószer meghűléses megbetegedések esetén. A népi gyógyászat szerint jó idegerősítő és vértisztító hatású.

KAKUKKFŰ (Thymus serpyllum) cimbrisor

Termőhely: a dombvidékitől az alhavasig mezsgyéken, köves lejtőkön, gyepekben fordul elő. A száraz, homoktalajokon él.
Levelei tojásdadok vagy kerekek,  ülők vagy rövid nyelűek, szélük ép, csúcsuk tompa vagy lekerekített  szélű.

            kakukkfű                  

 Örökzöld, talajtakaró vagy boltozatos alakú cserje, félcserje, vagy fásodó tövű, fűszeres illatú évelő. Népies nevei: balzsamfű, démutka, kakucskafű, kerti kakukkfű, mezei kakukkfű, timián, tömjénfű, töményfű vagy vadcsombor.  Napos részeken júniustól augusztusig virágzik, ekkor kell gyűjteni.    A gyógyfüvek ismerői évszázadokon át alkalmazták megfázások, köhögések, torokfájások és egyéb légúti megbetegedések kezelésére, valamint emésztés serkentésére és a bélférgek kiirtására. Kitűnő görcsoldó ( gyomor- altesti  görcsöknél). Elterjedt fertőzések elleni gyógyszer, gyakorlatilag széles körben használt antibiotikum volt. Járványok idején ezért a lehető legtöbbet fogyasztották belőle, de testbedörzsölésre és füstölésre is használták.

 

KAMILLA, ORVOSI SZÉKFŰ (Chamomilla recutita) - Musetel                    

 Népies nevén székfűvirág, pipitér. Rövid gyökere, 20-30 cm szára , levelei 2x -3x szárnyaltak. A hajtások csúcsán ülnek a virágzatok. Egy virágzat sziromnak látszó fehér nyelves virágból és kb. 400 sárga csöves virágból áll. A gabonaföldek gyógynövénye,. de úton, útfélen leginkább szikes talajon találjuk, május végétől virágzik.. Gyomor- bélbántalmak, idegcsillapitásra használták. Csecsemőknek felfúvódás ellenszere. Használták borogatásra, hajmosásra, szájöblitőként. A kammillateával lemosott hús elvesziti állott szagát és fertőtlenitődik. Csecsemők fűrdővizeként is ajánlott.

 

LEVENDULA (Lavandula angustifolia) - Leventica

                                

A levendula a Földközi-tenger vidékéről származik. A növény neve a latin lavare szóból ered, jelentése: mosni. A levendulát már a rómaiak is ismerték, és a fürdőiket illatosították vele. Igazi gyógyító hatását azonban a kolostori gyógyászatnak köszönheti.
Az illatát, molyirtásra, teáját melegítő és nyugtató hatása miatt, valamint ajánlották felfúvódás ellen is.   A néphit szerint ezt a kitűnő gyógynövényt nehéz illata miatt démon elriasztó növénynek tartották.
Lilás virága beteríti illatával a környezetét.  A levendula kb. ötven centiméterre megnövő félcserje, mely bokorszerűen erősen elágazik. Szálas, lándzsás levelei gyengén molyhosak. Gyógyszerként a szárak végén helyet foglaló, füzérben elhelyezett, jellemző acélkék színű, kellemes illatú ajakos virágait használjuk. Ezeket teljes kinyílásuk előtt gyűjtik, és  csomókba kötve szárítják.
Virágából készített forrázata (egy evőkanállal egy csésze forró vízbe) enyhe, idegrendszerre ható szer. Ideges szívdobogás, szédülés, ideggyengeség, felfúvódás esetén használják. Forrázatát külsőleg borogatásra is használják daganatok eloszlatására, sebek öblítésére.
Gyógyhatása:- görcsoldó- epekiválasztást fokozó- idegnyugtató- vérnyomáscsökkentő-  jó vizelethajtó hatással van a migrénes fejfájásra. Nevének eredete: lavare=mosni, is jelzi, hogy kitűnő nyugtató, fertőtlenitő fűrdőként is.

 

MARTILAPU ( Tussilago farfara) podbal

 Árokpartokon, agyagos szakadékokon ("martok") tömegesen nyíló, kora tavaszi virág. Levelei csak a virágzás után jelennek meg.Ismerték  tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását. Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos.

                   martilapu  virág            martilapu

Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.

NYIRFA: (Betula pendula)

A nyírfalevél teája kiváló vizelethajtó, vértisztító és gyulladáscsökkentő, de görcsoldó és fertőtlenítő hatása is van. Alkalmazták enyhébb fertőzéses  megbetegedésekben, vesekő és vesehomok, reuma ellen. A népi gyógyászatban a fiatal fák nedvét vizelethajtásra használták.

Tea: 2 dl forró vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi szárított, apróra vágott nyírfalevelet, hagyjuk állni 10-15 percig, majd szűrjük le. Naponta 3-4 csészényi tea fogyasztása ajánlott. Vizelethajtó, vértisztító és gyulladáscsökkentő.

Fürdő: 1 liter vízben felforraljunk 4-5 maréknyi nyírfalevelet, és lassú tűzön negyed óráig főzzük, majd szűrjük le. Ezt követően adjuk hozzá a fürdővízhez.      nyirfa          

PÁRLÓFŰ: ( Agrimónia eupatoria) Turita mare, Szent Pál füve, hattyúfű, apróbojtorján, patikafű. Sikerrel alkalmazhatjuk gyomor-és epebántalmak, aranyér esetén, de a fogínygyulladásra Virágzása júniustól augusztusig tart. szárának felső, virágos leveles része, valamint a szár alsóbb részéről gyűjtött levelek szolgáltatják a drogot.Használják: légzőszervi megbetegedésre, gyomor és bélrendszeri gyulladásra, epegörcsre, epehólyag gyulladásra, fertőzéses eredetű hasmenésre, gyomorfekélyre, epehajtásra (epetermelés fokozó), külsőleg: fogínygyulladásra, nehezen gyógyuló sebekre, aranyérre. Teája: 1 evőkanál szárított növényt 5 percig főzünk 2 dl vízzel, szűrjük, naponta 2-3 alkalommal, félórával étkezés előtt fogyasztjuk.

 

PÁSZTORTÁSKA ( Capsella bursa -pastoris) - Traista ciobanului

 

    pásztortáska vagy      népiesen sulyokfű

A hó elolvadása után azonnal felüti a fejét és a novemberi első fagyokig virágzik. Mindenhol megtalálható mezei utak mentén, kaszálókon, keritések mellett. Kis szivalakú, levélnek tűnő terméseiről , apró fehér virágairól, és a föld fölött kőr alakban elterülő hosszúkás, sötétzöld leveleiről könnyen felismerhető. A teljes föld feletti növényt használhatjuk frissen, száritva egyaránt.Erős összehúzó hatása van, ezért használták hasmenés és mindenfajta vérzés(orr-gyomor-bél-méhvérzés) csillapitására. De az erősen vérző nyilt sebeknél is jó hatású.  Érelmeszesedés és vesebajok esetén hosszabb teakúra jó hatású, helyreállitja a normális vérnyomást. Hatása fokozódik, ha 1 evőkanál zsúrlót is adunk hozzá.  Aranyér kezelésére erősebb főzettel ülőfűrdő jó hatású.

  PITYPANG, GYERMEKLÁNCFŰ (Taracxacum officiale) - Papadie

                          
Népies nevén békavirág. Áprilisban virágzik, ilyenkor sárga tőle minden füves terület. Tápanyagokban gazdag, (A,B,C,D vit.) A teljes növényt lehet gyógyitásra használni.

Vízhajtó, vértisztító, izzasztó. Serkenti az epe és gyomornedv kiválasztását. Szünteti a bőrviszketést, kiütést. Tavaszi vitaminforrás, friss leveléből saláta készíthető.       TEA: 1-2 vőkanál összevágott teljes növényt 1/4 liter vízzel forrázva, napi  2 adagban.   Virágából MÉZET főztek : 2-3 maroknyi virágszírmot 1 liter vízzel felfőzve 1 napig állni hagyjuk. Leszűrve, a léhez adunk 1kg cukrot 1 egész citromot karikára vágva, lassú tüzön sűrűre főzzük. Kitűnő epekőoldó, epemüködést javító, vitaminpótló. Adagja: napi 1-2 evőkanál.

 

ROZMARING (Rosmarinus officialis) - Rosmarin

rozmaring, boldoasszony fája, antosfű      

EPILEPSZIÁBAN SZENVEDŐKNEK TILOS!!!
Valamikor gyakori, cserepes szobavirág volt, mára szinte eltünt. A népi gyógyászat régóta számon tartja. Teája ( 1 kkanál rozmaring 1/2 liter fövő vizzel forrázva, 15 percig állni hagyva, napi 2 adagban fogyasztva) bélfertőzések, gyomorfájás, ideggyengeség, szivpanaszok, májbetegségek, légúti fertőzések  kezelésére jó. Leveles-virágos ágait tiszta pálinkába áztatva  krónikus bőrkiütések,  izomfáradtság és szembajok gyógyitására használták. Fűrdőként fehérfolyásra és hajhullás gyógyitására használták.

 

 SOMKORÓ ( Melilotus officialis) - Sulfina

Népies neve:  kőhere, sárkerep, vad lóhere, sárga lucerna
Tömegesen megtalálható, kétéves növény, utak mellett, meszes talajon, köves helyeken, parlagokon előforduló növény. A gyökere ujjnyi vastag szárat fejleszt, és akár 1 méteresre is megnő, maga a növényi szár pedig 20-100 cm méter magas. Egész nyáron át virágzik. A növény felső virágos részét gyűjtik gyógyászati célokra május-augusztus folyamán.

A kellemes illatú növényt dohányillatositásra is használták. Belsőleg, teaként kevésbé használják.
A somkóró  véralvadásgátló hatású, vénatágulatok, a láb elnehezülésével járó vénabetegségek és duzzanatok esetén használatos. Borogató szerként is kifejti jótékony hatását visszérgyulladás, lábszárfekély esetén.  vénás keringési zavarok, valamint vénás és nyirokelégtelenség ('aranyér, lábdagadás, visszér, ödéma') esetén alkalmazható. Emésztési zavarok (felfúvódás, renyhe emésztés, bélgázképződés) kezelésekor is jótékony hatású. Vízhajtóként is használják. Más növényekkel (vadgesztenye, vörös bortermő szőlő) együtt is alkalmazható. Külsőleg különböző okokból (hosszan tartó megerőltető nézés, füstös környezet) eredő szembántalmakra, zúzódásra, rándulásra, felszíni vérzésre is ajánlott.

    somkóró 

SZAMÓCA: ( Fragaria vesca) - Fragi

Hármas levélalakja a Szentháromság jelképe lett. A szegényebb emberek körében azonban egyszerű gyümölcs maradt, amelyhez szinte elsőként jutottak hozzá a téli hónapok után. A szamócával nemcsak mint táplálékkal találkozhatunk, hanem jelképként is jelentős volt. Díszítő elemként rajzolták, hímezték. Azt tartották, hogy bármennyit ehet belőle az ember, mégse lakik jól tőle.

                                                
Üdítő, fiatalító gyümölcs, vértisztító hatása van. Jó a májbajok ellen, valószínűleg oldja a máj zsírlerakódásait, csökkenti a koleszterinszintet is. Intenzív a sóoldó hatása, ez az oka annak, hogy néha nagy mennyiségben történő fogyasztása mellett kiütéseket kapnak tőle. Ám ettől nem szabad megijedni, mert néhány nap alatt megtisztul a szervezet, a kiütések elmúlnak.
A  szamóca a friss fogyasztás mellett kiválóan alkalmas szörpök, dzsemek, befőttek készítésére, készülhet belőle  sütemény, szörp és leveleiből gyógytea, amit  izzasztóként használhatunk.

SZÚRÓS GYÖNGYAJAK:( Leonori herba) talpa gastei

Útak szélén, parlagon, keritések mellett található, júliustól augusztusig virágzik. A virágos felső 30-40 cm.es szárát használják. Népiesen nevezik lúdlábfűnek leveleinek formája miatt, de nevezik szivfűnek is, mert teája szivserkentő, idegnyugtató, vérnyomáscsökkentő hatású. Használják még asztma és pajzsmirigytúltengés gyógyitására is.

                gyöngyajak    

 

TAVASZI KANKALIN: ( Primula veris) ciubotica cucului

Április második felétől virágzik. Nyárádmentén nevezik égi kincsnek, szent Péter kulcsának vagy guttaütésfűnek. Csak tőkocsányáról lecsipett aranysárga virágát használják, ami virágvázában is jól mutat.
Amint népies neve is mutatja, megelőzi az agyvérzést, csillapítja a fejfájást.Idegeerősítő, vértisztító, izületi gyuladás esetén csökkenti a fájdalmat. Este lefekvés előtt a teáját forrón kortyolva bármilyen szintetikus altatóval felveszi a versenyt és semmilyen mellékhatása nincs.

         kankalin    

TÁRKONY (Lorem ipsum) tarhon

                                                            

Az egész növény gyógyhatású, főleg a föld feletti részei. A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozik ez a meleg, napos helyeket kedvelő, termesztett, évelő fűszernövény. Jellegzetes, sajátos aromájú növény.  A növény leveles hajtását alkalmazzák gyógyászati célokra, virágzás előtt ajánlott szedni. A gyűjtési idő június-július hónapokra esik.

A tárkony jó vesetisztító és epehajtó fűszernövény, de ismert étvágygerjesztő hatása.

A népi gyógyászatban emésztést serkentőként használják.
Tea: 3 dl forró vízbe tegyünk 2 teáskanálnyi tárkonylevelet, majd 5-6 perc elteltével szűrjük le. Vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó hatású.

 

ÚTILAPÚ (LÁNDZSÁS) (Plantago lancelota) patlagina

                                                          

Népies neve: kigyófű, gyikfű, útilapú. Az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozik. Rétek, utak mentén, legelőkön, parlagokon élő, évelő növény. Apró, fehér virágja van; áprilistól júniusig nyílnak. Jó baktériumölő, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító, ezért például összezúzott levele hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. Friss levelét vérző sebre tapasztva elállitja a vérzést.  Teája nyálkaoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedések esetén használják. Használják gyomorégés és légúti hurut ellen is. A száj-, toroknyálkahártya gyulladásai esetén öblögetés, gargarizálás formájában használható fel.  Tea: Forrázzunk le 2-3 dl forró vízzel 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet, hagyjuk állni 10 percig, majd szűrjük le, mézzel édesíthető. Naponta 2-3 csésze teát fogyasszunk. Jó nyálkaoldó és köhögéscsillapító..

Szirup: Forrázunk le 3 dl vízzel 1 maréknyi friss vagy szárított útifűlevelet, és hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le,újból forraljuk fel, majd kis lángon sűrítsük be, és keverjünk hozzá 150-200 g mézet. Főleg a gyermekek használják, naponta 1-2 evőkanálnyi fogyasztása ajánlott.

Borogatás, gargarizálószer: Csészénként 2 teáskanálnyi szárított lándzsás útifüvet leöntünk hideg vízzel, gyakori kevergetés mellett 1 órán át állni hagyjuk. Alkalmazható a száj és toroknyálkahártya, illetve a bőr gyulladásainak kezelésére. TERHESEKNEK, SZOPTATÓ ANYÁKNAK NEM AJÁLLOTT!!!

 VADGESZTENYE (Aesculus hippocastanum) castane

    

A magyar táj egyik igen kedvelt fája a vadgesztenye, más nevén lógesztenye, vagy fehér bokrétafa....A magjából igen jó, természetes ragasztóanyag (csiriz) készül és szárított pora a valamikor nagyon közkedvelt tubáknak is összetevője volt. Fényvédő kenőcsben a szeplőket tünteti el, pörkölve, kávéként pedig a krónikus hasmenést szünteti meg. Teája a vénákat erősíti, alkoholos kivonata pedig az izületi bántalmakat enyhíti.

 

ZSÁLYA (Salvia officinalis) salvia

                                                        

 Az ajakosvirágúak (Labiatae) családjába tartozik,  termesztett, bokros, illatos félcserje.  A zsálya leveleit használják gyógyászati célra. A leveleket száraktól lefosztva júniustól júliusig kell gyűjteni.  A zsálya gyulladás- és izzadáscsökkentő hatással rendelkezik. Ismeretes a verejtékképződést szabályozó hatása is. Ajánlják fogínygyulladás, száj- és garatnyálkahártya-gyulladás ellen öblögető szerként. Légzőszervi megbetegedésekre a zsálya az egyik legjobb gyógynövény.
Belsőleg történő használata felfúvódás, emésztési zavarok kezelésére ajánlott.
A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.
Tea: Forrázzunk le 1 csésze forrásban lévő vízzel 2 teáskanálnyi szárított vagy friss zsályalevelet, majd 10 perc állás után szűrjük le. Naponta 2-3 csészényit érdemes belőle fogyasztani. Kihűlve gargarizáló oldatként is alkalmazható. A száj-, a fogíny- és toroknyálkahártya gyulladásának kezelésére, bélhurut ellen használható.  Borogatás: Torok- és gyulladásos testrészek öblögetésére, borogatására.

                                                          

                                                                                                                   

 

                          

 

 

RSS h


Kereső
Belépés
0.027 mp