MAROSVÁSÁRHELY ANNO és SZERETHETŐ FURA FIGURÁI

 

http://kepeslapok.wordpress.com/2011/03/20/marosvasarhely/  Ha még több régi képet szeretnél keresd a linkek között: MAROSVÁSÁRHELY név alatt!

Marosvásárhely Üzenete

Őszbe fordul már a város, s elfáradtan megpihen
A Somos tető nagyot ásít, s az öreg város így üzen:
—Gyertek lányok, gyertek fiuk, gyertek ide kölykeim
Kik még vagytok, itt és távol, hallgassátok szavaim!

Hadd meséljek én magamról, s öreg Maros elviszi
Szavaimat messzi tájra, idegenbe, sírkövekre dúdolni
Hadd hallják meg, kiknek máshol porladnak el csontjai.

Hisz enyémek ők mindörökre, Vásárhelynek lányai és fiai.

Behunyt szemmel mondom nektek, meggyilkolják fáimat
halál arat úgy, hogy többen vannak már ott kint a kő alatt
mint bent, s bár rendületlen itt vagyunk és harcolunk
s mint gyertyaláng a szélben, a sors kezében táncolunk.

Mert még láthatod a Vártemplomot, s a körbefutó gyereket
Egyre üresebb a hajó,s csak ünnepnapon töltik ki a helyeket
Mert még áll a napfényes Iskola utcában a vén zsinagóga
De kapuján rég rozsdás a zár s a lánc, s nincs, ki olajozza.
S még állnak rendületlen a Bolyaik is, a mély titkon töprengve
Dimenziókon túlról nem árulhatják már el, jobb a végtelenbe?

Ó, álmodni akarok, mert csak álomban van meg a Hét Fa
Hol oly sok csók szállt el, s vénült meg velünk a romantika
S csak álmomban van meg a Maros bár, Oroszlán, s a Hargita
A Lila bár, a Tulipán, Ritz fürdő, muzsikus, s egy jó zongorista.

Öreg vagyok már, gyerekeim, öreg, mint az örök idő
Nem tudom, de nem is mérem, korom hány esztendő
Örök utamat járom, s a Kálvárián újra őszbe öltözök
Mint jó gazda, ki sokat látott, hideg télre készülök
De mindig lesz egy valami, mely sosem hagy megnyugodni
Gyerekeim akarom még egyszer mind magamhoz ölelni

Ezért kérlek, őszi szellő, vidd messzire szavamat
Keresd meg a nagyvilágban lányomat s a fiamat
S mondd el nékik, én itt leszek, s várok rájuk végtelen
Könnyezek érettük, s a Maros vize elviszi azt csendesen

És mondd el nékik végre, hogy mennyire fájlalom hiányukat
Sanyarú sors lett az enyém,
mert én mindörökké visszavárom az elveszített fiamat, és lányomat

 

 

 

                      Marosvásárhely anno domini......

SIKLÓDI

Nyurga alakja ismert volt az egész városban. Legtöbbször az állomás környékén tűnt fel. Ritkás, szalmasárga haja a koponyájára tapadt, orra karvaly csőrére emlékeztetett, fura ellentétben állt ívelt, már-már nőies szájával, gödröcskés állával. Mindig frissen borotvált volt, kivéve mikor a szekuritáté falai közt töltötte az éjszakát. Elég sűrűn vendége volt a Rigó utcai épületnek, nem tudott, de nem is akart lakatot tenni a szájára. Egyenes tartású ember volt, a gerince nem görbült meg, fizikailag sem… Bolondnak tartották. Nem ok nélkül. Főleg ha ivott vadult meg… Naphosszat tudta szidni a románokat egy-egy kisfröccs mellett. Hangosan, tele szájjal. Nem félt, pedig tudta, hogy verés lesz a vége. Bevitték, megverték, kiengedték. S kezdte elölről. Volt rá példa, hogy bőrönd cipelés közben hangosan kiabálta: Nem bírom, nem bírom!!! Egy fiatalember odavetette neki: Tegye le, ha nem bírja. Mire ő: Maga marha! A rendszert nem bírom! Persze milicisták is voltak a környéken… Megint bevitték…. Megint verés lett a vége.

Bucur, a törzskocsma nagyromán iszákosa kicsi köpcös ember volt. Pocakjánál csak a magyar-gyűlölete volt szembetűnőbb. Borvirágos orra még jobban elvörösödött mikor teli torokkal szidta a magyarokat, s átterjedt dagadt arcára is a pír, amint Siklódit meglátta belépni. Malac szemével dühösen kancsított, s még jobban rázendített ilyenkor az átkozódásra. Siklódi se hagyta magát, cifrázva szidta a románokat, még mielőtt az italát megkapta. Izzani kezdett a hangulat, a többi vendég sunyin hallgatott, nem mertek állást foglalni. Már nem is figyeltek arra a másik mit mond, csak fújták a magukét. Bucur az asztalt csapkodta közben, Siklódi hosszú lábaival toppantott nagyokat. Önmagukat hergelték.

Egy idő után elhallgattak. Siklódi lehajtott fejjel ült, mintha nehéz lenne a bortól. Abban a pillanatban emelte fel a fejét és a hangját, amikor belépett a két egyenruhás az ajtón. Nem vette észre, talán ha észreveszi se törődik velük. Hévtől csillogó szemmel kezdte énekelni :

Ki tudja merre, merre visz a végzet…

Nem engedték végig énekelni. Mire odáig jutott, hogy “ne hagyd elveszni…”, már kattant a bilincs a csuklóján. Nagyobb verést kaphatott mint addig bármikor… Napokig nem kiabált, nem szidta a rendszert se, a románokat se. Már-már úgy tűnt, hogy sikerült belefojtani a szót, sikerült megtörni… Csendesen cipelte a bőröndöket az állomáson. Egy nap aztán megvárta míg sok utas gyűlt össze az állomáson, a láthatáron milicista sem volt, s elkezdte énekelni ott ahol abbahagyta utolsó alkalommal:
… Erdélyt Istenem!!!

-----------------------------------------

                  Nagyállomás

Józsa Katalin :

 

——————————————————–

BOTOS JÓSKA

Mindig elegánsan járt. Ha nem is öltönyben, nyakkendővel, de legalább zakó volt rajta. Ezek a ruhadarabok tele voltak kitüntetésekkel, jelvényekkel. Büszkén járt, kifeszített mellel, a napfény meg-megcsillant az aranyozott, ezüstözött fémdarabokon. A maga bolondériájával együtt finom úriember volt. Soha nem hangoskodott, nem zaklatott senkit. Ellenőrnek adta ki magát a vásárhelyi buszokon. Udvariasan odament az utasokhoz és kérte a jegyeket. Amikor a buszok kiindultak a garázsból széles karmozdulatokkal, segítőkészen irányította azokat. Szaladt a buszok előtt, mutatva a helyes irányt. Szegény Botos Jóska már a mennyei buszokon száll fel az első ajtón, s mondja: kérem szépen a jegyeket elővenni ellenőrzésre.

--------------------------------------------------

Andreszek Béla

Gyerekkori emlékeim közé tartozik többek közt.
Botos Jóska,aki szinte minden az egykori R.A.T.A,valamint M:T.E,labdarúgó csapatok hazai találkozóin, ő adta a kezdő rugást.
Az autóbuszokon pedig mindig volt a zsebében egy két hölgynek a fényképe,akiket mint a menyasszonyaként mutogatott.
Ezt már csak hallottam, a stadionban(amikor a vonat érkezett ),hogy Jóska bizony fogadásból, egyszer versenyt futott a szerelvénnyel.

------------------------------------------------

 

kali jozsef

Botos Jóska. A futbalmeccsek szünetében ö szorakoztatta a közönséget – nagy sikerrel. Alighogy a biró lefujta az első félidöt, Jóska, a közonség üjongó biztatása közepette beszaladt a pályára és botmozgású lábaival rugdosta a labdát a kapuig. Labdaszedö gyermekek rugtat neki kapura. Stilusos védéseit a közönség megtapsolta. Sok szellemes bekiáltás hangzott el.
Botos Jóska sosem viselt csillógó jelvényeket a mellén, az egy másik ,,bolond” volt, nevére nem emlékszem csak arra, hogy mindig vasutassapkát viselt és adász ellensége volt Botos Jóskának.

--------------------------------------------------

 

Bolyai Gáspár

Botos Jóska való igaz, hogy nem viselt semilyen jelvényt,mert a jelvényt a sovány,vasutas sapkát viselő az Gyuri volt.Különben mint régi V-helyi,mindegyiket ismertem.

--------------------------------------------------

 

Józsa János

Na ne! Botos Jóska viselte a jelvényeket, párt-kitüntetéseket! Nekem ne mondjátok, sokszor jött, kérte a jegyeket, na igen, voltak olyan napok is, hogy nem viselt jelvényt, de olyan Gyurira nem emlékszem.


——————————————————–

KECSKÉS FERI

Kecskés Feri,az egykori -Kubik,(vasút melletti zöld terület. (Ritz fürdővel szemben )legeltette a kecskeit, és állandó konfliktusban voltunk,mert mi gyerekek ott futbaloztunk.
Néha halászgatott is,persze engedély nélkül.Egyszer az történt hogy a halászat ellenőr (nevezzük V- nek) kérte az engedélyt,aminek a vége az lett,hogy a Marosban kötött ki.
Remélem még lesznek mások is akik tudnak történeteket, ezen emberekről,irják meg,.

________________________________________

 

IDA

A Dácsia piac környékén lebzselt mindig. Táskáját lóbálva, tánclépésekkel haladt, énekelve. Bolondos teremtés volt ő is. Volt, hogy kiállt az erkélyre, s meztelenül áriázott. Mindig a szeretőjével dicsekedett, de senki nem vette komolyan, hogy van olyan férfi aki szóba áll vele. De aztán egy szép napon Ida férjhez ment, egy kislánya is született. Nem tudni, hogy a férje milyen ember volt, de elvette a félkegyelmű lányt. Ida elvégezte a teendőit, így-úgy nevelte a kislányát, takarított, főzött, bevásárolni járt, természetesen énekelve, tánclépésben, táskáját lóbálva. Egy szép napon takarítás közben rosszul mozdult, elesett és úgy beverte a fejét, hogy eszméletét vesztette. Mikor magához térítették egy teljesen új asszony volt. Nem tudta kicsoda az a férfi, ki a kislány… és az agya kitisztult. Normális lett. Csak nem emlékezett az “előző” életére, mindig meséltette az emberekkel, hogy milyen is volt a “táncos-táskalóbálos-áriázós” Ida…. Vannak még csodák.

——————————————————–

 

BORBÁT ÁDÁM

Olyan bolond volt, aki túljárt az emberek eszén. Mai mentalitással nem is neveznénk bolondnak… Hanem jó “üzletembernek”. Eladta a vásárhelyi cukorgyár fa kerítését, akadt rá vevő. No meg egy falu villanyoszlopait, a templom harangját… Nem sok mindent tudok róla, de a fentieket érdemesnek láttam lejegyezni.

——————————————————–

 

KAKASOS RÓZSI

 

Wollmann Buba

És volt még “Bolond Rózsi” vagy “kakasos” Rózsi, aki a Vártemplom alatt a pattogtatott kukoricát és gesztenyét sütötte. Férjhez is ment és még gyerekei is lettek. Az Unirea-ba járta az elsőt 3 évig, s ennyivel maradt. Vajon mi lett vele kb 63 éves lenne.

 _________________________________
 
És végül napjaink élő  "hőse":

JÓCKA

 Róla már írtam, de mostanság érdekes dolog történt vele. Egyik marosvásárhelyi rádió munkatársai elvitték Törökországba. Amikor hazajött , a nővéremnek mesélte az élményeit:
- Képceld! Meg kellett fürödjek! Le kellett vágjam a körmeim! Meg ic kellett borotválkozzak! Te, a repülőn féltem, de lekötöctek. Képceld, nem lehet civarazni a repülőn!
Hol voltatok Törökországban Jócka?- kérdezte a testvérem.
- Há ott ahol sok cónak van! Megvan! Tenger!
- S fürödtél a tengerben?
-Nem! Há mind mondták, hogy menjek, de nem vagyok bolond! Feküdtem a cobámban, odahocták a cört, néctem a tévét! S ettünk! Képceld! Volt leves is, második is! Ollinkluciv volt! Acc egy civarat?
Jóckának nagy élmény volt. Már az is, hogy volt leves is és második is…

                                              Lakó Péterfi Tünde

 

Jóckának ma nagy kultusza lett Vásárhelyen, így vén korára szimpatikus kis tróger lett, de emlékszem mikor egy elég agresszív jegyüzér volt:-))

És volt egy kis alacsony pasi valahol a Szentgyörgy tér környékén lakott és mindig menyasszonyi fátylat viselt..

__________________________________________________

 

Anno még Korzó köznek hivták  az utcát is, ott nézegettük a mozi-képeket, filmplakátokat a jobb oldali ház falán, aztán megépült a Merkur üzlet, ma bank van a helyén.

Ahogy  hallottam, anno kadét iskola volt, aztán a háború után lett egyetem és előtte voltak az "Égbe nyúló kockakövek" egészen a Lovardáig.

 

Emlékszel még?.......

...és erre?

A Kossuth Lajos utca és a Dudutz sarok az alsó képen, fent 2011-ben már str. Calarasilori.

 

A Vár, még javitatlanul, szemben a Zöld Kereszt gyermekkórház, az 50-es években majdnem hetente jártunk oda Barabás doktornőhöz, a laborba,  vérvételre és röntgenre, később fizetéses poliklinika lett, itt rendelt Borbáth professzor

A Kövesdomb a 80-a években, még bankok és ortodox templom nélkül.

A régi Maros hid a Kárpátok sétány mellett.

A Wikend telep 1968-ban.

A Barátok temploma, ma már csak a tornya maradt. Mögötte a Lázár Ödön park helyén épült a Nemzeti Szinház.

Az Albina tér (Ma Revolutiei) a szökőkúttal még a Dandea szobor előtt,  anno....

HA MÉG ESZETEKBE JUT VALAKI, VALAMI....NE MENJEN TELJES FELEDÉSBE, IRJÁTOK HOZZÁ!

És végül: Marosvásárhely MA: http://www.youtube.com/watch?v=RKLk5qWgBN4

_____________________________________________________

_____________________________________________________

0.026 mp