Ünnepeink-hagyományok

ÜNNEPEK-HAGYOMÁNYOK  A  NYÁRÁD-MENTÉN

 A Nyárádmentén nem volt szokásban a nagy, dáridós Szilveszterezés.
A református vallású KISGÖRGÉNYBEN például úgy ünnepelték az évek fordulását, hogy:
fél 12 órakor a falu népe összegyűlt a templom elé. A legények és férfiak felmentek a toronyba, majd háromnegyed 12 órakor meghúzták a harangokat háromszor, azt jelezve, hogy meghalt az óév. Azután összehúzták a harangokat. Elénekelték a 101. éneket (Ó, mi rövid ez az élet). 12 órakor a nagy harang nyelvével 12-öt ütöttek.Ezután elénekelték a 103-as éneket (Ez esztendőt megáldjad kezdetűt.

FARSANG

A fársáng, ahogy a Nyárád mentiek nevezik, a tél és a tavasz küzdelmének  megjelenítése, a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe. A nagy evések és ivások időszaka ez, mellyel szimbolikusan a természetet kívánták nagy bőségre késztetni. A legtöbb népszokást a farsangi időszak végén, FARSANGFARKÁN farsangvasárnap, farsanghétfőn és húshagyókedden tartják. A farsang utolsó napját jelölő húshagyókedd elnevezés a hús elhagyását, a böjt kezdetét jelzi. Másnap a hamvazó- vagy böjtfogadó szerda már a hosszú böjt kezdetét jelzi. Ismert volt még a szerdát követő kövércsütörtök elnevezés, mely onnan ered, hogy ezen a napon még el lehetett fogyasztani a maradékot. Innen ered a mondás: "Inkább a has fakadjon, mintsem az étel maradjon".
A farsang végi téltemetés és tavaszvárás szokása a különböző vidékeken másképp nyilvánul meg. Sóvidéken szalmabábut készítenek, amit Illyésnek neveznek, és a telet jelképezi. A halottsiratáshoz hasonlóan zokogás, jajveszékelés közepette elsiratják, majd elégetik.  Nyárádmentén év elején, vízkeresztkor két, papírkoronával ékesített szalmabábut készítettek: Csont király és Cibere vajda. A két bábut farsang kezdetekor és a végén is összeverekedtették. Az első alkalommal Csont király, másodszor, húshagyókor Cibere vajda győz.  A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek és a Húsételek tréfás küzdelmét.

Farsangvasárnap További elnevezései például: csonthagyóvasárnap, sonkahagyóvasárnap. Piroskavasárnapnak is nevezték egy piroska nevű kalács után. Tipikus étel volt a tyúkhúsleves és a töltött káposztaés megjelent a cibereleves is, mely már a közelgő böjt előhírnöke. A legények ilyenkor kalapjukra tűzték a kiválasztott leány bokrétáját. Rengeteg eljegyzést tartottak ezen a napon, és az esküvők is gyakoriak voltak.
Farsanghétfő, asszonyfarsang  Húshagyóhétfőnek, böjtelőhétfőnek is hívják. Az asszonyfarsang napja is ez, ilyenkor az asszonyok szórakozhattak a pincékben, mulathattak féri módra, ihattak korlátlanul. Egyes helyeken szokás volt, hogy a nők férfiruhába öltöznek, este pedig zenés-táncos macskabált tartottak, szigorúan csak nőknek. Előre elkészített ételeket fogyasztottak: pogácsát, sonkát, fánkot. Farsanghétfő után tilos volt az esküvő, tánc és vigadalom, így az asszonyoknak ez az utolsó lehetőségük mulatni.
Húshagyó Kedd, a farsang utolsó napja Madzaghagyó keddnek is hívják, mert ilyenkor kell elfogyasztani a madzagon lógó étkeket, a jó sonkákat, kolbászokat. Ilyenkor temették a farsangot és égették a szalmabábukat vagy koporsókat, hogy lezárják a farsangot és ezzel a telet.
FARSANGTEMETÉS Álarcos, jelmezes felvonulások ezek, melyeket legtöbbször a farsang utolsó napjaiban, azaz farsang farkán rendeztek. A menetben ott haladtak a tipikus figurák (cigány, koldus, betyár, vándorkereskedő, borbély...), időnként megálltak és rögtönzött tréfás jeleneteket adtak elő. Gyakran szerepelt a menetben egy álmenyasszony illetve álvőlegény is, és különösen, ha abban az időben nem tartottak valódi lakodalmat a faluban, tréfás esküvőt rendeztek nekik. Hogy a móka még nagyobb legyen, gyakorta a férfi-női szerepeket felcserélték, vagy a női szerepeket is férfiak alakították. A felvonulókat általában muzsikusok is kísérték. A telet általában szalmabáb személyesítette meg, de lehetett csúf öregasszonyt ábrázoló rongybábu is. Ezeket aztán általában elégették, vagy betemették a hóba.
NAGYBŐJT

A húsvétot megelőző negyvennapos böjt ( ami már februárban elkezdődött) a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek a húsvétnak, Jézus Krisztus feltámadásának megünneplésére. Miért éppen negyven napig tart a nagyböjt? A Szentírásban számos esemény kapcsolódik a negyvenes számhoz. Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában. Negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai hegyen és Jónás próféta negyvennapos böjtöt hirdetett Ninivében.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés kifejeződését szolgálja, jelzi az embernek Isten iránt tanúsított szeretetét és érte való áldozatvállalását.
Hamvazószerda  az őskeresztény hagyományból merít: a hívők a vezeklés részeként hamut szórtak a fejükre. Ennek emlékét őrizzük ma is: az előző évben megáldott és elégetett barka hamujából a pap hamvazószerdán (és nagyböjt első vasárnapján) keresztet rajzol a hívek homlokára, miközben ezt mondja: "Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!"  A hamu egyszerre jelképezi az elmúlást és a megtisztulást.
A VII. században alakult ki a mai gyakorlat, hogy a nagyböjt kezdetét az első vasárnap előtti szerdára tették, így hamvazószerdától húsvétvasárnapig nem negyven, hanem negyvenhat nap telik el, ugyanis a közbeeső hat vasárnap nem böjti nap.
Hajdanán a katolikusok igen szigorúan megtartoztatták magukat, ki is főzték az edényeket, a gazdagabb családoknak esetleg külön készlete volt nagyböjtre, nehogy bármiféle húsmaradványt megegyenek. Különleges étrendje volt a nagybőjtnek, sokan tejterméket és tojást sem fogyasztottak és az alkoholfogyasztás de még a házasélet is tiltva volt. Az igazán vallásos ortodokszok (románok, szerbek, ukránok) a mai napig betartják ezeket a tiltásokat. Katolikusok ma már csak a húsbőjtöt tartják szerdán és pénteken. A többi napokon ez bármilyen önként válalt felajánlással ( autó-bőjt, tv-bőjt, szinház.bőjt, csoki-bőjt) helyettesithető. 

VIRÁGVASÁRNAP - már kezdetét veszi a Szenvedéstörténetre való emlékezés, a Nagyhét, ennek kiemelkedő három napja: Nagycsütörtök ( nevezik zöldcsütörtöknek is), Nagypéntek és Nagyszombat.

VIRÁGVASÁRNAP

Virágvasárnapot ünnepli az egyház. Ezzel a nappal megkezdődik a nagyhét, amely a kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra vezet el bennünket. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház.

Krisztus a Biblia tanúsága szerint a zsidó peszah előtt néhány nappal vonult be Jeruzsálembe. Ezt a bevonulást három evangélista is leírja. Mindháromból kitűnik, hogy a Jézust éltető nép szabadságot, jólétet és nemzeti dicsőséget várt a Messiástól. A tömeg éljenzése és eufórikus lelkesedése miatt a zsidó vezetők akkor nem szálltak szembe nyíltan Jézussal, viszont néhány nap múlva már az elfogatása és halálos ítélet mellett döntöttek.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja. Ezen a szentmisén hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház ezzel a liturgikus elemmel is azt jelzi, hogy a dicsőséges bevonulás csak az első lépése volt Jézus szenvedésének és halálának, amelyre a megváltáshoz elengedhetetlenül szükség volt.  

 

Az evangéliumok szerint Jézus, nem sokkal Jeruzsálembe érkezése előtt, Jerikó közelében meggyógyított egy-két vak embert (Mk 10,46?52), akik Dávid fiaként köszöntik Jézust. Így fogadja majd Jeruzsálem népe is, amikor bevonul a szent városba.
Szamár (öszvér) hátán érkezik meg a szent város falai alá, ezzel is kifejezve alázatosságát az Atya méltósága iránt. Az ünneplő tömeg pálmaágat lengetve fogadja a Messiást, akit királyukként tisztelnek még ezen a napon. Ezért nevezik PÁLMÁK VASÁRNAPJÁNAk is. Nyugaton, ahol pálma nem nő, helyette a korán barkázó fűz vagy éger ágakat használják.

NAGYHÉT

Nagycsütörtök  a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Ekkor szól utóljára az orgona, csengő, harang, hogy aztán elnémuljon egészen a feltámadási szertatrtásig. "A harangok Rómába mennek," tartja a néphit.  Nagycsütörtökhöz köthető az Eucharisztia megalapítása.

 

 

 

Nagypénteken nincs mise. Téves és kerülendő kifejezés a "csonka mise". Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás. Szigorú bőjti nap valamennyi felekezetnél. Napi háromszori étkezés, egyszer jóllakásig, semmilyen állati terméket nem

fogyasztanak.


Tojásfestés természetes anyagokkal: 

Sárga- színt kapunk, ha, sárgarépát, citrom- vagy narancshéjat áztatunk be, majd felfőzzük. A festékanyagok együttes használatával fokozhatjuk a színerősséget.
Narancssárga- színt kapunk, ha 0,25 l festővízhez 4 evőkanál pirospaprikát adunk, majd 20-30 percig főzzük.
Aranysárga vagy pirosas barna- színt kapunk, ha vöröshagyma héját áztatjuk a vízbe. A hagymahéjjal való festés során különböző színárnyalatokat célozhatunk meg. Azok a tojások, melyeket hideg vízben kevés hagymahéjjal együtt forraltunk fel és utána csak rövid ideig maradnak a festékfürdőben, aranysárga színt kapnak. Hogyha tojások 10 percig a forrásban lévő festékfürdőben maradnak, akkor pirosas barna színűek lesznek
Sötétbarna- erősre főzött kávét vagy  teát készítünk, majd hagyjuk lehűlni, ebbe helyezzük a tojásokat, és állni hagyjuk.
Ibolyaszín- fél liter céklalében, amibe 1 evőkanál ecetet kevertünk, 15 percig lassú tűzön főzzük. Halvány ibolyától a mélyvörösig terjedhet a színe, attól függően, mennyi ideig áztatjuk a lében.
Rózsaszín- főzzünk jó erős csipkebogyó teát, lehet filteres is. A főtt tojásokat helyezzük a lehűlt teába. Áztathatjuk málnaszörpbe is a tojásokat.
Kék- vágjunk apróra vöröskáposztát, öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. 30 percen át főzzük, majd állni hagyjuk 1 napig. A káposzta leve bíbor színű lesz, de a tojásokat kékre festi. Ezt a színt érhetjük el szárított áfonya vagy bodzabogyó főzetével is.
Piros- lilahagyma héjával főzzük a tojásokat
Zöld- vágjunk apróra spenótot (a mélyhűtött is jó), öntsünk rá annyi vizet, hogy ellepje. Főzzük 30 percen át, majd hagyjuk lehűlni. Zöld színt érhetünk el a szárított zölddió burok áztatásával is..
Lilásbordó- A cékla levével lilásbordóra festhetünk, ehhez a céklát reszeljük le főzés előtt.




 

Nagyszombat:   Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a "nagyszombati liturgia" kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi. Ez az általános nagy tisztálkodás napja, ( gyónás, fürdés, udvarseprés).

  Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a Getsemáné-kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Ekkor szól utóljára az orgona, csengő, harang, hogy aztán elnémuljonegészen a feltámadási szertatrtásig. "A harangok Rómába mennek," tartja a néphit.  Nagycsütörtökhöz köthető az Eucharisztia megalapítása.

 

Nagypénteken nincs mise. Téves és kerülendő kifejezés a "csonka mise". Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás. Szigorú bőjti nap valamennyi felekezetnél. Napi háromszori étkezés, egyszer jóllakásig, semmilyen állati terméket nem fogyasztanak. A Nyárád mentén ezen a napon szokás a "veteményezés", petrezselyem, sárgarépamagok elvetése. Nagypénteken szokták a tojásokat festeni, hogy sokáig elálljon.

Nagyszombat: Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a "nagyszombati liturgia" kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi. Ez az általános nagy tisztálkodás napja, ( gyónás, fürdés, udvarseprés).

A Nyárád menti falvakban mai napig szokás a nagyszombati: ZÖLDÁG TEVÉS.

 

    
  zöldágas kapu 

 


Az udvarló legény már a nagyhéten fenyőágat szerez, azt szines szalagokkal, cifra papirokkal disziti és választottja kapujának a tetejére szegezi. Amely leánynak húsvét reggelén nincs "virágja"az vagy rossz magaviseletű, vagy nincs szeretője, ami egyaránt megalázó volt.
A hónap legjelesebb napja természetesen április 20.

 


április 5. HÚSVÉTVASÁRNAP
   Húsvét vasárnapján a kereszténység legnagyobb ünnepét, Jézus feltámadását ünnepli. Ünneplése a VIII. század körül vált általánossá, bár már a III. századból vannak adatok, melyek húsvét vasárnapjának megünneplésére utalnak. Délelőtt ünnepi szentmisék vannak. Ezen a napon a reggeli mosdóvízbe sok helyütt piros tojást tettek, ennek egészségvarázsló szerepet tulajdonítottak. Női munkákat tiltó nap volt, nem szabadott seperni, főzni és mosni sem. Az állatokat sem fogták be ezen a napon.
A húsvéti szertartásokhoz kapcsolódik az ételszentelés szokása.
   

    
 

 HÚSVÉT

Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. a húsvét kialakulásában fontos szerepet játszik a zsidó húsvét, a pészah. E vallás tanítása szerint e napon ünneplik a zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat "elkerülte". A húsvéti misztérium, latinul mysterium paschale a katolikus lexikon megfogalmazása szerint: „Jézus Krisztus szenvedése, halála és föltámadása. Az ember megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét az Úr Jézus teljesítette be, elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való föltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által. Így halálával halálunkat megtörte, és az életet föltámadásával újjászerzette." Szenvedését és halálát úgy vállalta, mint vértanúságot, mint ember egészen teljesítette az Atyától kapott küldetést, és ezzel kifejezte a tökéletes engedelmességet. Az igazi személyes érték tehát az Atya előtti hódolat, amelyet az egész emberiség nevében mutatott be.

 

HÚSVÉTVASÁRNAP: Délelőtt ünnepi szentmisét tartanak. Ezen a napon szokás az: ÉTELSZENTELÉS: Az előkészitett finom falatokat (báránysült, kalács, himestojás, bor) kosárba tették és  himzett "takaróruhával" letakarva vitték a misére. Az oltár közelébe helyezték, ahol a pap megszentelte. Hazatérve a család ezeket fogyasztotta el leghamarabb. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.

Húsvéthétfő: Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás adás. A locsolkodás Erdélyszerte megörzött szokás. A tavaszi megtisztulás, megújulás jelképe. A legények csoportosan lesték a leányokat és vederrel, vizzel locsolták le őket, hogy egész évben frissek és szépek legyenek, "el ne hervadjanak". Ennek eltorzitott változata a máig fennmaradt kölnivizes locsolás, amiért festett tojás járt fizetségül. Nyárádmenti szokás a virág tevés. Nagyhéten a legények fenyőgalyakat, rügyező faágakat vágnak, amit kreppapir csikokkal diszitenek és az éj leple alatt felszegzik a kiválasztott leány kapujára. Némely kapura öt-hat virág is kerül, különösen, ha több leány van a háznál. Egy "virág ára" általában 10-20 tojás, amit a kissebb fiúk szinesen, a legények nyers tojás formájában kapnak meg. Locsolkodás befejeztével hatalmas rántottát készittettnek belőle, amit közösen borozgatva fogyasztanak el. Hajdanán a házas emberek nem jártak locsolni. Az egészen kis gyermekeknek ajándékcsomagot, édességet ( süvegcukrot, szines tojáscukorkát) "hozott a nyuszi".  

Húsvét harmadnapja is ünnep volt a Nyárád mentén. Ekkor volt szokás az u.n. leány-locsolás, amikor a leányok locsolták viszont a legényeket. Ezt követte az esti bál, amit nagyon várt már a hosszú bőjt alatt szórakozásra kiéhezett fiatalság.

 ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK: Áldozócsütörtök, áldozónap; Urunk mennybemenetelének ünnepe (Ascensio Domini;), húsvét után a 40. nap. Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte. Később a Szentírásból ismert húsvét utáni 40. napra került. A XII. századtó kezdett elterjedni az ünnephez kapcsolódó körmenet szokása. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt; ebből ered az egyedülálló, magyar név: áldozócsütörtök. A középkorban Áldozócsütörtökön azzal szemléltették Jézus mennybemenetelét, hogy az oltáron lévő föltámadt Krisztus szobrát a mise közben fölhúzták a templom boltozatán keresztül. Később alakult ki a mai szokás, hogy a föltámadt Krisztust jelképező égő Húsvéti-gyertyát mise közben eloltják.


Orbán napja  (május 25)  Orbánt a néphagyomány a fagyosszentek közé sorolja. Az Orbán-napi hideg a szőlőnek árt a leginkább, ezért sokfelé szobrot emeltek számára a szőlőben, és Orbán-napon körmenetben keresték fel. A szőlőtermelő falvak a szőlőhegy védelmét és a bő termés biztosítását várták tőle. 

Ettől kezdve már minden perc a tavaszi mezei munkálatokról szól egészen:
ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK áldozócsütörtök-ig:      A húsvét utáni negyvenedik napig,  vagy ahogyan a liturgia nevezi Urunk mennybemenetelének ünnepéig, amikor Jézus az apostolok szeme láttára felemelkedik és eltűnik a felhőben, felmegy a Menybe.  Kötelező, ülő ünnep volt.

Már azért is, mivel rendszerint zivataros idővel köszöntött be, nem volt szabad mezei munkát végezni.

  Ettől 10 napra ünnepelték a harmadik isteni személy a Szentlélek ünnepét: PÜNKÖSD-öt. A közbeeső vasárnapot nevezték VÁRÓVASÁRNAP-nak, amikor a Szentlélek eljövetelére vártak.                             

PÜNKÖSD  Pünkösd neve a görög pentekosztész " ötvenedik " szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Pünkösd a húsvét függvényében mozgó ünnep, május 10-e és június 13-a között.Keresztény ünnep, de számos néphagyomány füződik hozzá. Ilyen, a Nyárádmentén is szokásos pünkösdi király választása
Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték pünkösdöt. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek. Majd lángnyelvek jelentek meg, (ezt jelképezi a pünkösdi rózsa szirma) melyet szétoszlottak és leszálltak mindegyikükre: megteltek Szentlélekkel. Ezután különféle nyelveken kezdtek el beszélni, ahogy a Lélek adta neki, hogy szóljanak. A Jeruzsálemben tartózkodók meglepve tapasztalták, hogy amit az apostolok mondanak, ki-ki a maga nyelvén megérti. Előállott Szent Péter és prédikálni kezdett. Sokan megértették beszédét, és belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.   A Nyárád mentén a Pünkösd ünnepe nem kapott nagy jelentőséget. Pünkösd ünnepére volt szokásban, hogy a háziasszonyok   "kiköltöztek" ez azt jelentette, hogy a kenyérsütéshez használt nyárikonyhában főztek - ettek ettől kezdve egészen szt.Mihály napjáig.Csak rendkivüli ünnep vagy jeles vendég esetén étkeztek a tiszta szobában. Hagyományos pünkösdi étel volt az idei rántott csirke. Ekkor már teljében volt a kerti-mezei munka, hát épp csak szűk 1 esetleg két napot szántak a Pünkösd megünneplésére. A katolikus falvakban szokás volt CSIKSOMLYÓRA zarándokolni, és mert eléggé messze volt a búcsús keresztalják idejében indultak, hogy ünnep szombatjára odaérjenek. A reformátusok istentisztelettel, Úrvacsora vétellel ünnepeltek. A legények némely faluban titokban zöld ágat tettek a kiválasztott lány kapujára, amit aztán a pünkösdi bálon " kitáncoltak": Ekkor tudta meg "hivatalosan" a falu, hogy melyik leány, melyik legénynek a mátkája. Egyes falvakban  ezt a fát már május első napján hajnalban felállitották, ezért nevezték jakabfának (Jakab napja: május 1.) vagy hajnalfának.  A legenda szerint : Szent Jakab és Szent Fülöp midön térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; őt ezért a pogányok tisztátalan személynek nyilvánították, s rágalmazták. A lány azonban, hogy elűzze gúnyolódásukat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára a bot kizöldült. Ez volt Szent Jakab apostol napja virradójára. A legények ez időtől ezért szoktak zöld fát  felállitani, lehetőleg észrevétlenül.

   májusfa, jakabfa, hajnalfa     pünkösdi rózsa              
Ügyességi versenyeken kiválasztották azt a legényt, akit a többi legény legjobbnak tartott, ő lett a PÜNKÖSDI KIRÁLY, ami annyit jelentett, hogy ingyen mehetett a bálba és nem kellett fizetnie a kocsmában. Ez a tisztség csak 2 napig tartott: vasárnaptól hétfő estéig. Talán innen a mondás: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Pünkösd ünnepéhez kapcsolódó szokások még:              
"Nem anyától lettem, rózsafán termettem, Piros pünkösd napján, hajnalban születtem." szól a nóta arról, hogy:  a lányok hajnalban kimentek és harmatban esetleg a patak vizében megmosdottak, hogy egész évben szépek legyenek.
Pünkösdi rózsát szoktak a mosdóvízbe szórni, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak. A lányok ezen a napon piros ruhába öltöztek és a hajukba piros pántlikát fontak - lobogósra hagyva - hogy a szél jobban fújja.  A templomban sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek szabadon.   Nyírfaágat, gyümölcságat, bodzát tettek pünkösdkor a házakra, az istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket. 

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA:

   Pünkösd utáni első vasárnap, amit a néphagyomány "kicsi pünkösd"-nek nevez.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek titokzatos egysége lassan két évezred óta a

keresztény vallás magját jelenti. E nélkül a titok nélkül ugyanis nem érthető sem

Isten atyasága, sem Krisztus halála és feltámadása, sem pedig a Szentlélek

mozgató ereje.


ÚRNAPJA:
Kizárólag a katolikus falvak (az un.n, "Szentföld" mint Jobbágytelke,) ünnepe, de babonából (mert általában "nagyidő" szokott lenni) a protestáns vallásúak sem mentek mezőre, nem hajtották ki az állataikat.

A pünkösd utáni második hét csütörtökje. Az e napon tartott körmeneteknél ún. úrnapi sátrakat készítettek az oltárak fölé a falu különböző pontjain, újabban csak a templom körül. Az úrnapi sátrakat zöld gallyakkal, virágokkal díszítik. Az úrnapi sátrak díszítményeit mint szentelt növényeket később mágikus célra használták – a földművelésben, állattartásban, sőt az ember- és állatgyógyításban.



Általános vélekedés szerint az úrnapi gallyak a káposzta közé szúrva elűzik a bogarakat, az úrnapi sátorból vitt faágat a kertben a vetemények közé szúrták, hogy megvédjék a növényeket a férgektől. Az úrnapi koszorút az istállóba tették, hogy az állatok egészségesek maradjanak. Úrnapi sással füstölték meg a rúgós tehenet, a szemmel vert baromfi, aprójószág gyógyítására is használták a sátorfüvet. A hiedelem szerint úrnapi kakukkfűvel kell a tejesköcsögöket kimosni, hogy el ne vigyék a tehén hasznát. Az úrnapi kakukkfűvel mosták ki a tejesköcsögöket, a tehén tőgyét füstölték a sátorfűvel.

Néhol az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá vagy a gerendára tették, hogy a villám ne csapjon a házba.

Fontos szerepet tulajdonítottak az úrnapi növényeknek az embergyógyításban, rontás elhárításában is. Például az úrnapi kakukkfűből főztek teát köhögés ellen, az úrnapi virág szirmából főzött teát torokgyulladás, kéz- és lábfájás, szemgyulladás ellen is hasznosnak tartották. „Ha a kisgyerek rontásban volt, akkor azt az úrnapi sást és pókhálót tették a parázsra és ezzel megfüstölték”

Az asszonyok azért is őrizték az úrnapi sátrakat, nehogy a virágból más falubeli lányos anya elvigyen, mert elvinné a helybeli lányok szerencséjét, és a másik falu lányai mennének előbb férjhez. Úrnapja ünnep volt, amikor nem hajtották ki az állatokat, a mezőn sem lehetett dolgozni. A hiedelem szerint az úrnapkor sütött kenyér kővé válna.

Időjárásjóslás is fűződik Úrnaphoz. A napos idő bő termést jelez, sok szénát.
 

 

Szentháromság vasárnapja után az első csütörtök.

Általános szokás a körmenet és a sok virágdísz: az úrnapja idejére már teljes virágdíszbe öltözteti a tavaszt vagy a kora nyarat a természet. A körmeneten négy stáció van: négy oltárt állítanak, amelyet a pappal és az OLTÁRISZENTSÉGGEL végigjárnak a hívek. Az Oltáriszentség úrnapi körbehordozásának a néphagyomány a gonoszt, a betegségeket és a természeti csapást elűző erőt tulajdonított. Az úrnapi munkaszünetet szigorúan betartották. Sok helyen, az ünnep a teljes településre kiterjedt. A sátrakat régen a négy égtájhoz tájolták, „lombkápolnákat” állítottak, a körmenet útvonalán faágakat szúrtak a földbe, a gyerekek a földeken virágot gyűjtöttek a virágszőnyeghez, kőrisfaágakkal díszítették az utcát, hazafelé törtek róluk egy ágacskát, és hazaérve annyi Miatyánkot kellett elmondani, ahány levél volt az ágacskán. Néhol Úrnapján virágokból fontak koszorút és elvitték a templomba megszenteltetni, majd a bejárati ajtó fölé akasztották. Amikor eljön az ideje, három virágot kihúztak a koszorúból és a tűzben, vagy szentelt gyertya lángjában elégették és közben az Úrangyalát imádkozták. Máshol a lombkunyhó hazavitt ágait a ház négy sarkába tűzték, hogy megóvja a házat a villámcsapástól, vagy az ágakat az istálló fölé dugták, hogy áldás legyen az állatokon, a beteg gyermekek fürdőjébe is tettek az úrnapi virágokból. Máshol lábfájás elleni fürdőbe tették őket, előfordult az is, hogy a fájós fogat füstölték velük. Egész Erdélyben ma is szokás: az elsőáldozó kislányok és fiúk fehér ruhában vagy népviseletben, a körmeneten rózsaszirmot hintenek a az Oltáriszentség elé.

Pünkösd utáni második hét csütörtökjén a katolikus vallásúak  ÚRNAPJA-t ünnepelték. Ez dologtiltó nap, amikor a falu négy pontján oltárokat állitottak föléje lombsátrat boritottak és ezt virágokkal diszitették. A pap az Oltáriszentséget ide helyezte és mindegyiknél külön szertartást végzett. Ez után az asszonyok a sátrakat szétszedték, a virágokat, ágakat hazavitték, mert a hiedelem szerint embernek, gyógytea, állatnak füstölő készült belőle. Az ágak a ház tetejére tűzve védtek a villámcsapástól, a káposzta közé szúrva a bogaraktól. A reformátusok úgy tartották : zivatar, nagyidő lehet ezen a napon és ők sem mentek mezőre.
Ettől az ünneptől kezdve aztán, szó szerint: látástól-vakulásig dolgoztak a mezőn, a kertekben, kaszálókon. Számottevő egyházi ünnep sem volt egészen június hónap végéig. Ekkor, (jún. 24.) ünnepelték Keresztelő szent János vértanúságának napját, ám ez is inkább népünnepély Virágos János elnevezéssel. Öt nappal később (jún. 29) van Péter-Pál napja, ami az első nagy betakaritásnak, az aratásnak kezdete:
 

PÉTER-PÁL:    ARATÁS
Az aratás hagyományos eszköze a sarló volt az asszonyok részére,a férfiaknak a kasza. Erre utal a három nappal később ünnepelt Sarlós Boldogasszony ünnepe is. Egyházi ünnepként ( vizitácio= Mária látogatása rokonánál, Erzsébetnél), ez ülőünnep lévén a pap által megszentelt sarlókkal, kaszákkal egy-egy sort vágtak csak, azután hazamentek és másnap kezték igazán az aratást. Mikor aztán az aratás végére jártak, egy marék gabonát vágatlan a tábla végén hagytak, hogy jövő évre is jó legyen a termés, és a zivatar kárt ne tegyen a vetésben.

    kaszás  sarlóval arató asszony       aratókoszorú

Igyekeztek még naplemente előtt végezni az aratással és, amennyiben "kalákában" (több család segitett egy családnak) arattak, akkor a lányok leültek a kalangya (kévébe kötött kalászokból összerakott ) tövébe és megfonták az ARATÓKOSZORÚT, az utólsó kéve búzából és virágokkal diszitették. Ez, a Nyárádmentén nagyon hasonlitott a magyar Szent Koronára. A koszorút a legügyesebben arató legény vitte be a faluba, az aratógazda házáig. Szokásban volt, hogy a következő évi jó termés reményében a kapukban várták és vizzel locsolták le, amiből persze ebből jócskán jutott a legénynek is .Ez, a következő évi termést biztositó esőhozó praktika, esővarázsoló. A gazda házánál aztán étellel-itallal várták őket és hajnalig táncoltak. A koszorút a tisztaszoba mestergerendáján őrizték a következő aratásig, akkor a majorságnak adták,hogy jobb legyen a tojáshozam. Néhol a templomba is vittek aratókoszorút hálaadásképpen a jó termésért. Máshol már ősszel a vetőmaghoz morzsolták a jó termés reményében. Vidékeinken az augusztus első hetéig le nem aratott búzát  " letapotja a Lőrinc (aug.10.) lova ", vagyis ledől, kipereg a szem. Szent István nap (aug.20.) már mindenhol  "tarlóról fújj a szél ". Ez a nap volt  az    ÚJ KENYÉR ÜNNEPE.

Kenyérsütés:         

A kenyérsütés első lépése az erjesztőanyag áztatása volt. Ezután a dagasztóteknőbe selyemszitán ( itt: fátyolszita)  2-szer átszitálták a lisztet, és következett a kovászolás. A dagasztóteknő egyik végébe kevés lisztből, áztatott, átszűrt  élesztőből kovászt készítettek, majd lelisztezték a keresztfát fölé téve sütőabrosszal letakarták, s egy éjszakára érlelődni hagyták. Vigyáztak, hogy a kovász meg ne fázzon, a liszt hideg ne legyen, ezért a kemence kuckójába tették. Éjszakára a teknőre párnát tettek, hogy a kovászt melegen tartsák. A kenyérhez valókat marékkal, szakajtóval mérték. Egy 5 kg-os kenyér hozzávalói: 1 szakajtó liszt, fél marék élesztő, só, 3 liter víz, melyből 1 litert a kovászoláshoz használtak.
A dagasztáshoz kora hajnalban kezdtek hozzá. A 2 liter langyos vízben feloldott sót, a kovászt, a lisztet a dagasztóteknőben átdolgozták. Ezután láttak a dagasztáshoz, mely a kenyérsütés legnehezebb munkája volt. A tésztát 1-2 óra hosszat nyomkodták, gyúrták, csukott ujjakkal öklözték. A lánykákat már úgy tanitották: addig kell dagasztani, " amig a mestergerendáról is csepeg a viz" ( izzadt a homlokuk)   A tészta akkor volt jó, ha a kézről levált, hólyagosodni kezdett, vagy megnyomkodva visszarúgott. A dagasztást ekkor befejezték, újra letakarták, 1-2 órát kelesztették. Ez idő alatt befűtötték a kemencét, majd kiszakajtották a kenyeret. A dagasztóteknőben lévő tésztát lisztes kézzel elosztották, gömbölyűre formálták, majd a szakajtókendővel bélelt szakajtóba tették, letakarták, kelesztették. A maradék tésztából cipót, lángost készítettek, sütöttek míg kelt a kenyér. Ezután a megkelt tésztát a sütőlapátra borították, késsel megvágták és az előkészített kemencébe tolták. 2 óráig sült a kenyér, majd sütőlapáttal kivették, aljukat leseperték, vízzel megmosdatták, hogy szép fényes legyen.

KENDERNYŰVÉS- ÁZTATÁS:

Hajdan minden valamirevaló falusi gazdaságban termesztettek kendert. ( Ma ez tilos) Úgy tartották, hogy szent Anna napján MEGSZAKAD A KENDER TÖVE , ettől már csak érik és könnyen kiszakad a földből, ugyanis gyökerestől szokták kitépni. A kendernyűvése, áztatása, mint az aratás befejezése után következő munkának, valóságos szertartása volt. A nyűvést többnyire lányok, asszonyok végezték. A hordás, áztatás inkább férfimunkát igényelt.  A  gyakran 2 méteresre megnövő kendert gyökerestől kitépve ZSÚP-ba kötötték és szekereken szállitották  a közeli patak- folyópartjára( Nyárád, Vécke, Küküllő), ahol a csendesebben folyó részeken a meder aljára lecövekelve 1 - 2 hétig áztatták.  Áztatás után ( rendszerint augusztus közepén ) következett a kender MOSÁSA.  A mosás már valóságos népünnepélynek számitott. Reggel szekerekre rakodva, élelemmel felcsomagolva, csoportosan vonultak a Nyárád-martra.(part) Mindenki pontosan tudta, hol cövekelte le a kenderét. A cövekeket kihúzták, a zsupokat a vizbe csapkodva tisztitották meg a rárakodott iszaptól, homoktól és a szétázott levelektől, majd a parton szétteregették, hogy "szikkadjon". Amig  kender szikkadt sor került a takarók, szőnyegek mosására, amit szintén a Nyárád vizében súlykoltak tisztára.  

           szőnyegmosás                            száradó kenderzsúp   

Szönyegmosás után következett a nagy  " családi feredés", fűrdőzés után elköltötték a magukkal hozott elemózsiát, pihentek, beszélgettek. Késő délután szekérre rakták a legtöbbszőr még viztől csöpögő kendert, szőnyeget és nótaszóval kisérve a szekereket, hazaballagtak. Otthon a gazdasági udvarban szétteregették a kendert, amit száradás után tiloltak, héheltek és fésülés után fiókokba csavarva eltettek a téli feldolgozásig. (motollálás, csörlés, fonás).                             

  tiló     motolla     csőrlő     rokka  

Augusztus 15-én ülő ünnep volt : NAGYBOLDOGASSZONY napja, az utólsó nyári ünnep, Jézus anyjának, Máriának a mennybevétele. Templomba mentek, nem végeztek nehéz munkát. Augusztus hónap következő " népünnepélye" volt( és ma is az) a SZENT ISTVÁN  napi BÚCSÚ Ákosfalván, ahová évente augusztus 20-án összegyült a környék apraja-nagyja  felekezetre való tekintet nélkül. Erre a napra minden számottevő családban " búcsúi lepényt sütöttek (receptje a Gyógyitó-idénykonyha menüpontban található), és már reggel átmentek Ákosfalvára, ahová "kiment" a "lupujhinta",  a mézeskalácsos, a sörösbódés és persze a zenészekMise után egész estig ettek-ittak, táncoltak, hintáztak. Mézeskalácsot vettek-adtak ajándékba mindenkinek a megfelelőt: a kisfiúk ló formájú pogácsát, a kislányok baba formát kaptak, a legények pedig tükrös, piros szivet vettek a kiszemelt lánynak.

                                                

Augusztus utólsó vasárnapja volt a betakaritás ünnepe, amelyre a reformátusok az új búzából sütött kenyérrel vettek Úrvacsorát. Erre a napra minden háznál " új lisztből" sütöttek kenyeret, pánkót, kalácsot.

Cirokszedés- seprűkötés:

A seprűt cirokból és vesszőből is készítették. A seprűcirkot termesztették. A barázdába minden harmadik kapavágásra vetették. Meg is kapálták, ha kikelt. Nagyon magasra megnőtt, szára hasonló a kukorica szárához, csak erősebb, keményebb.  Amikor megért, akkor leszedték. A cirkot úgy vágták le, hogy a szem benne volt. Lefésülték róla a magot, azt az állatoknak adták. A szárával együtt kötötték seprűnek. Először három csomóba kötötték, majd ezeket átszúrták egy pálcikával, hogy egyformán álljon. Ekkor vettek ki a nyakánál a szárából, hogy kb. karvastagságú legyen. Azután fűzfavessző hajával szorosan körbetekerték, összekötötték, legalább négy helyen, a száron. Hogy még erősebb legyen, botot is dugtak a szárak közé. ezt a cirokseprűt a szoba seprésére használták.   A z udvar, gazdasági épület sepréséhez vessző  - nyirág seprűt - használtak. A vesszőseprűhöz vékony nyírfavesszőt használtak. Ezt bármikor lehetett szedni, akár tavasszal, ősszel, vagy télen.

 

KISBOLDOGASSZONY (szeptember 8.)                                               

  Csiksomlyó-i Mária

Kisboldogasszony napja Szűz Mária születésének emléknapja.   Kisasszony-búcsúnapot választottak hozzá. Egy középkori eredetű legenda szerint Kisasszony hajnalán angyalok zengenek a mennyekben. E régi hiedelemnek jellegzetes népi hajtásai is vannak.Csiksomlyón ma is kimennek az asszonyok napköltét várni. Azt mondják, akinek "érdeme van rá", az a fölkelő napban megláthatja Máriát, sugarai rózsát szórnak. Kisasszony napjára a jámborabb asszonynép másfelé is virrasztással készült.  A fecskék is összesereglettek, hogy melegebb égtájak felé repüljenek, ezért nevezik ezt a napot "fecskehajtó Kisasszonynak". Dologtiltó nap lévén, az asszonyok sem dolgoztak, különösen a fonás volt tilos. Leverik a diót is, de a vetésre is kell gondolni, hogy "Szent Mihálykor má fődbe kerüjjön a mag". Az időjárást is figyelik a gazdák, mert ha esik, nem lesz jó idő a vetésre. Szokás volt, hogy a vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka,  illetve kora hajnalban kiteszik a harmatra, hogy az Úristen szentelése fogja meg. Napkeltekor már be is viszik. Az a hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg, és bőven terem. Ez a nap volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének ideje is.  Ha Kisasszony napján nem köszönt be az éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg lesz az ősz. Ennek különösen a szőlészek szempontjából van nagy jelentősége, hiszen a régi mondás szerint is:
    "Szeptemberi meleg éjszakák finom bort érlelnek.   Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek. "

KUKORICAFOSZTÓ             

Őszi társasmunka a kukoricafosztás. A kukoricafosztó elnevezése a Nyárádmentén: tőrőbúzahántó.   Szt. Mihály után, hogy a kukoriczát hazahordták a gazdák, fosztásra a falu legényeit és leányait szokták hívni. Este a tehetősebb gazdák zenét is fogadtak, s a gyülekezők e mellett végezték a munkát, a nők a fosztással vesződtek, a férfiak pedig a kukoriczát szépen összefonták  vagy kosaranként a kasba vagy a padlásra hordták száradni.  A fiatalok egyik legfontosabb szórakozási alkalma volt a kukoricafosztás. Nagylányok és legények mehettek oda. A jó énekest felültették a rakás tetejére, neki nem kellett egész este dolgozni. A fosztásért a háziaktól vacsorát, kalácsot, szőlőt, főtt kukoricát kaptak. Fosztásdíjba csinálták a butykost: 12-13 vagy dupla mennyiségű kukoricából a csöveket a hajánál fogva összefonták demizson alakúra, amelyet odahaza megőriztek, s végül a tyúkokkal etették meg. A szomszédok, környékbeliek, is összejöttek. Mikor találtak egy-egy üszkös kukoricát, az jó fekete, azzal jó kikenték a lányokat. Aki piros csövet talált, az mehetett haza, azon az estén nem kellett többet dolgoznia,  ha leány volt, még abban az évben férjhez ment. Jó időben az udvaron, esőben a konyhában, fészerben fosztottak. Szilvával, süteménnyel, itallal kínálták a segítőket. Énekeltek, beszélgettek, rémtörténetek mesélésével ijesztgették egymást.

SZÜRET     

A Nyárádmentén hagyományosan Teréz-napkor kezdték. A házigazda, a tulajdonos vendégül látta a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihettek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat a bortermő vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozott az evés-ivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok.  Mikor a szüret befejeződött, megtartották a szüreti bálokat. . Szüreti felvonulást is rendeztek, választottak bírót, bírónét a legügyesebb csőszlányok, csőszlegények közül.  A szőlőben leszedtek annyi szőlőt, amennyi a bálterem díszítésére kellett. Nagy fürtöt készítettek, amit a fő helyre tettek. Ezt az éjszaka folyamán ellophatták, vagy a végén kisorsolták. A csőszlegények és -lányok feladata volt, hogy vigyázzanak a szőlőlopásra.

MINDENSZENTEK, Halottak Napja    November 1-2.                     

Az ünnep célja, hogy az összes szentet nemcsak azokat, akiket az Egyház külön szentnek nyilvánított  egy közös napon ünnepeljük. Az ünnepi mise könyörgése ki is nyilvánítja: Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat!  Az ünnepet Keleten már 380-ban megtartották, és az összes vértanúra emlékeztek ezen a napon. A nyugati egyház liturgiájába IV. Bonifác pápa vezette be, aki 609-ben megkapta a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont, és május 13-án felszentelte Mária és az összes vértanúk tiszteletére. III. Gergely pápa (731-741) a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földkerekségen elhunyt minden tökéletes, igaz embernek emléknapjává tette. IX. Gergely pápa (827-844) helyezte november 1-jére az ünnepet.
A Nyárádmentén csak a katolikus falvak ünnepe. A reformátusok ezen a napon halottaikra emlékezve rendbe tették  a temetőkerteket, virággal diszitették a sirokat, de gyertyát, lévén katolikus istentiszteleti kellék,  csak a XX. század második felétől gyújtottak/-gyújtanak.                                             

DISZNÓVÁGÁS

Általában András napja után kezdték, de karácsony körül teljesedett ki. A módosabb gazdák gyakran farsangra is disznót vágtak. Az állatot szúrással ölték meg, vérét felfogták. Következett a szalmával való perzselés. 
A perzselés után az állatot meleg vízzel lemosták és tisztára kaparták.
A bontás módja  az orjára való bontás volt. A hátára fektetett állat lábait kihasították, ( sonka), majd hasra fordították és a gerincoszlop két oldalán hosszában átvágták a szalonnát, majd a nyakszirttől a fülek alatt a szájig bemetszették. Általában ekkor választották le a fejet. Ezután lefejtették mindkét oldalon a szalonnát az állat hátáról, oldaláról, és jobbra-balra kiterítették. Egy fejszével elválasztották a gerincet a bordáktól és a gerincoszlopot a farokkal együtt kiemelték, majd kétfelé terítették az oldalast és kiszedték a belsőségeket. Ezután következett a háj lefejtése. Majd kivették az oldalasokat, és így a bontószéken a szalonna maradt az állal.   A  disznót a gazda ölte meg és bontotta fel. A férfiak munkája a perzselés, a tartós töltelék készítése, a hús és szalonna sózása, az asszonyok feladata a béltisztítás, a hurka és a gömböc készítése, az abálás, a zsírolvasztás, valamint a sütés, főzés a disznótorra, kóstoló összeállítása volt. Az arrajárók gyakran tréfás mondókákat kiabáltak be,                                                                  

Itt ma disznót sütnek,
Jól érzem szagát,
Talán nekem adják
A hátulsó combját.

amiért behivták és étellel-itallal kinálták őket. A gazdaasszony a disznótór másnapján a szomszédoknak, rokonoknak, szegényeknek "kostolót", " kőltséget" vitt, amit a maga idejében vissza is kapott. Ez egy tányérra helyezett kolbász, véres-májas húrka, kis darab húsból állott.

 

                                    

 

 

 

0.03 mp