Márciuska
Ma reggel láttam bolgár kollegám kabáthajtókáján ... egek! ...
hosszú évek óta nem láttam a
tavasznak ezt a kedves jelképét ... pedig gyerek- s
tinikoromban büszkén viseltem s mi, lányok
titokban "versenyeztünk", ki kap többet s szebbet :) ...
Ez a kis dísz egyben a tavasz jelképe is.
A márciuska, vagy román nevén martisor.
A márciuska az életöröm megtestesítője, az élet
szeretetének egyik jele, mellyel az emberek
köszöntik a természet újjászületését.
A "márciuskák", többek között, a román
néphagyomány féltve őrzött kincsei -
s mint tegnap megtudtam, nemcsak a románoké,
hiszen Bulgáriában és Macedóniában is nagy
hagyománya van.
Március első napját a tavasz kezdeteként tekintik.
Dák és trák hagyományként tartják számon ezt
a szokást a néprajzkutatók. A trákok Marsyas Silen,
tavasz- és virághozó istenüknek, a természet
megtermékenyítőjének hódoltak a márciuskákkal.
Számos, Romániában talált régészeti lelet is
bizonyítja, hogy a márciuskák 8000 évesek.
A földből kiásott márciuskák zsinorra felfűzött,
apró, piros és fehérre festett, folyami kavicsok
voltak, amit nyakláncként hordtak a lakók.
A piros szín a tűz, a nap és a vér jelképe volt, a nő
tulajdonságainak a kifejezője. A férfi eszességét
pedig a fehér szín tükrőzte.
A napjainkban használt márciuska zsinór, a fehér
és piros szálak szabályos összeserülése,
az anyag állandó mozgásának a jelképe.
A népszerű néprajzkutató, Simion Florea Marian
mutat rá a bukovinai márciuskák
jellegzetességeire.
A bukovinai márciuska tulajdonképpen egy arany
vagy ezüst érme, amit egy fehér és piros színű,
összesodort cérnára kötöttek, és ezt a gyerekek a
nyakukban hordták, amolyan szerencsehozó
amulettként. A lányoknak tizenkét napig kellet
viselniük a nyakukban, majd a hajukba tűzték
mindaddig, míg a gólyák meg nem érkeztek,
vagy míg ki nem virágzott az első fa. A zsinórt
ekkora kivirágzott fára bogozták, levették róla
az érmét, és sajtot vásároltak rá, hogy egész évben
hamvas bőrű, szép lányok maradjanak.
Dobrogea-ban a lányok nem a fára akasztották
a márciuskát, hanem felhajították a felhők közé.
Bihar környékén az a szokás járta, hogy, ha a
lányok esővízzel mosakodtak meg tavasszal,
egészségesebbé és széppé váltak. Bánát vidékén
az a hajadon, aki az erdei szamóca levelei alatt
összegyűlt esővízzel mosakodott, abban az évben
férjhez ment.
Erdélyben a márciuskáknak gonoszűző szerepük van,
a kapura függesztik őket, kiteszik az ablakba,
vagy az állatok szarvára kötik.
Az együtt élő nemzetekre jellemzően, az erdélyi
magyarok is átvették ezt a tavaszváró-köszöntő
szokást, s így egyre több erdélyi magyar lányka
és nő kiskabátján, óraszíján lehetett látni a vidám
piros-fehér zsinórkát.
Egy másik forrás - inkább legenda - szerint,
a márciuska elnevezése a március hónap nevéből jön,
ami a Marte Isten nevéből ered.
Több, mint 1000 évvel ezelőtt a márciuska egy
arany vagy ezüst érme volt, melyet egy piros- fehér
zsinórral kötöttek a gyerekek nyakába.
Az ide vonatkozó legenda szerint egy sárkány
ellopta a Napot, de egy daliának sikerült legyőznie
a gonoszt. A Nap ismét feljött az égre, de a
sárkánnyal való küzdelem közben megsebesült hős
vérepirosra festette a havat. A nap elolvasztotta a havat,
és kibújt az első virág, a hóvirág. Azóta fonták
össze a piros és fehér selyemszálat, a tél és a
tavasz jelképeként, rá pedig az érmét, a nap jelképét,
mely nélkül nincs élet.
Martisorul
Mărţişorul este un mic obiect de podoabă legat
de un şnur împletit dintr-un fir alb şi
unul roşu, care apare în tradiţia românilor
şi a unor populaţii învecinate.
Femeile şi fetele primesc mărţişoare şi le poartă
pe durata lunii martie, ca semn alsosirii primăverii.
Legenda Mărţişorului
Un mit al poporului român cu privire la mărţişor povesteşte cum Soarele
a coborât pe Pământ în chip de preafrumoasă fată. Dar un zmeu
a furat-o şi a închis-o în palatul lui. Atunci păsările au încetat să cânte,
copiii au uitat de joacă şi veselie, şi lumea întreagă a căzut în mâhnire.
Văzând ce se întâmplă fără Soare, un tânăr
curajos a pornit spre palatul zmeului să elibereze preafrumoasa fată.
A căutat palatul un an încheiat, iar când
l-a găsit, a chemat zmeul la luptă dreaptă.
Tânărul a învins creatura şi a eliberat fata.
Aceasta s-a ridicat înapoi pe Cer şi iarăşi a luminat întregul pământ.
A venit primăvara, oamenii şi-au recăpătat veselia, dar tânărul luptător
zăcea în palatul zmeului după luptele grele pe care le avuse.
Sângele cald i s-a scurs pe zăpadă, până când l-a lăsat pe tânăr fără suflare.
În locurile în care zăpada s-a topit, au răsărit ghiocei — vestitori ai primăverii.
Se zice că de atunci lumea cinsteşte memoria tânărului curajos legând cu
o aţă două flori: una albă, alta roşie.
Culoarea roşie simbolizează dragostea către frumos şi aminteşte
de curajul tânărului, iar cea albă estea ghiocelului, prima floare a primăverii.
În prezent, mărţişorul este purtat întreaga lună martie, după care
este prins de ramurile unui pom fructifer.
Se crede că aceasta va aduce belşug în casele oamenilor.
Se zice că dacă cineva îşi pune o dorinţă în timp
ce atârnă mărţişorul de pom, aceasta se va împlini numaidecât.
La începutul lui aprilie, într-o mare parte
a satelor României şi Moldovei, pomii sunt împodobiţi de mărţişoare.
