Kisgörgény
Kisgörgény (Gruisor)
1501-ben Kysgewrgen néven említik. 1562-ben itt ugrasztotta meg János Zsigmond serege a pártütő székelyek kisebb táborát. Régi református temploma 1608-ban épült, 1809-ben újat építettek helyette. 1910-ben 497-en lakták. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 296 lakosából 293 magyar volt.
Kisgörgény 2
vissza a gyökerekhez
Távolban a ref. Templom
Cinterem
Kisgörgényi református templom oldalsó bejáratánál
Kisgörgény 3
A kapunk
Kicsi kapu
A régi házunk
A régi ház "felújitva"
Gémeskút
Istáló
Sütőkemence
A gyümölcsösbe..
Rózsa néne háza
Faluszélén
"És majd amikor sok út nyílik meg előtted és nem tudod, melyiket válaszd, soha ne találomra dönts. Ülj le, és várj. Lélegezz mélyeket, olyan önbizalommal, mint az első nap, amikor világra jöttél. Ne hagyd, hogy bármi eltérítsen, elvonja a figyelmed; várj és csak várj. Ülj mozdulatlanul, csendben, és hallgasd a szíved. Amikor aztán megszólal, kelj fel, és menj arra, amerre a szíved húz." — Susanna Tamaro: Csak a szívedre hallgass, (A könyv utolsó bekezdése)
Júhcsorda
Székelycsóka (Corbesti)
1567-ben Chyokaffalwa néven említik. 1910-ben 513, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 116 lakosából 1 román kivételével valamennyi magyar. Református temploma 1800 és 1804 között épült a régi helyére.
Ákosfalva (Acatar)Katolikus templom
A hagyomány szerint a falu eredetileg a hegyoldalban az Atol-patak mellett feküdt. Lakói a marosi székelység részeként a 11.-13. században telepedtek itt le. 1562-ben a Nagy György és Gyepesi Ambrus vezette székely csapatok a falu mellett verték szét Majláth Gábor nemesi csapatát. Erre János Zsigmond fejedelem Pekri Gábor és Radák László vezette lovascsapatot küldött ellenük, akik a székelyvajai út mellett ütköztek meg a felkelőkkel 1910-ben a falunak 898 magyar lakosa volt, 1992-ben 1062-en lakták, melyből 987 magyar, 61 cigány és 14 román volt.
Nyárádszentlászló régen
1332-ben Sancto Ladislao néven említik először. A hagyomány szerint temploma helyén Szent László által alapított kolostor állt, innen a neve. 1968-ban beolvadt a vele összeépült Nyárádgálfalva településbe, mely községközpont lett. 2004 áprilisa óta újból önálló település, melyet helyi népszavazás útján vívott ki (2002. október 7) 1910-ben 561 lakosa volt, mind magyarok. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott. Ma a több mint háromszáz lelkes falu lakói zömmel reformátusok (156 fő) és unitáriusok, kisebb részben katolikusok.
Nyárádszentlászló (Sanvasii)
Unitárius temploma a 14. században épülhetett gótikus stílusban, valószínűleg a román stílusú templom átalakításával. Freskói 1497-ből valók, 1896-ban tárták fel őket. Tornya is az 1490-es években épült, alatta a Sigér család sírboltja, itt nyugszik Sigér Mátyás fejedelmi kincstárnok is. Református templomát 1999. október 1.-én szentelte fel Csiha Kálmán püspök. A régi vályogtemplom helyén épült. Ma is áll a Nagy család udvarháza.
A Nyárád (Niraj)
a Maros bal oldali mellékfolyója, Erdélyben. A folyó a Görgényi-havasokból ered 1239 méter magasból. A hossza 89 km. Nyárádtő környékén torkollik a Marosba 300 m-en.
Nyárád
Nyárádtő (Ungheni)
1264-ben Naradtew alakban említik először. Határában római út maradványaira, szkíta és dák leletekre bukkantak. A falu régi temploma 14. századi volt, Orbán Balázs szerint messze vidéken nem volt párja. 1601-ben Basta pusztította el az oda menekült lakosokkal együtt. Romjai 1728-ban még álottak, helye a református temetőben ma is látható. A 16. században a falu legnagyobb része református hitre tért. 1603-ban Székely Mózes itt fogadta a marosvásárhelyi küldötteket, innen indította el seregeit Segesvár felé. Első iskolájáról 1676-ból van adat. 1848-ban nagyobb részét az átvonuló osztrák csapatok felégették
Somosd (Cornesti)
Kovásznai Kelemen somosdi lelkész volt, 1782- ben így örökítette meg a falu nevét latin nyelvű versében: Házunk ide a közeli rétre vittetett Nevét arról kapta, hogy sok somfája van. Lakói Somosdnak hívják, és tényleg virul, Erdeiben számos vörös som-gyöngy. /Dr. Buzogány Dezső/ 1497-ben Zomoss néven említik.Először 1506-ban említik SOMOSD néven 1562-ben itt a Harci réten ért véget a vajai csata, ahol János Zsigmond seregei legyőzték a székelyeket. Az elesetteket a Kerek-dombon temették el. 1760-ban és 1904-ben tűzvész pusztította el a falut, mely újjáépült. 1910-ben 1002 lakosa volt, egy román kivételével mind magyarok
Székelykakasd
A hagyomány szerint nevét onnan kapta, hogy a Nagy-hágón áthaladó, koránkelő nyárádmenti vásározók a falu határában, a Kakasdi-patak hídjánál hallották először a kakasszót. Lakosai egykor katolikusok voltak, akik reformátusokká lettek, de az ellenreformáció idején Kornis gróf elüldözte őket. 1767-ben és 1771-ben pestisjárvány pusztította, mely után alig 10 család maradt meg. 1910-ben 574-en lakták, melyből 540 református magyar volt.
Káposztásszentmiklós (Nicolesti)
* Református temploma 13. századi eredetű, egyik téglájába egykor 1202-es évszám volt bevésve és freskók is díszítették. Később sok átalakításon ment keresztül. Tornyát 1858-ban építették. * A falunak ortodox temploma is van.
Szentgerice (Galateni)
1332-ben Santa Gerecia(Szent Kegyelem) néven említik először. Unitárius temploma a 14. században épült gótikus stílusban, 1670-ben átalakították. Tornya 1781 és 1792 között épült, sisakját 1981ben szélvihar döntötte le, de helyreállították. A 18. században a katolikusoktól fegyverrel is megvédték, többször tartottak itt zsinatot. Református temploma 1860-ban épült a 17. századi fatemplom helyett, tornya 1867-ből való. 1926-ban avatták fel a- falu szülötte -Jakab Elek iró nevét viselő kultúrházat.
Dózsa György (George Doja) község
Lukafalva (Lucafalau) Eredeti neve a Lukács személynév rövidített változatából való, 1952 óta viseli románul a Háromszékről származott Dózsa György nevét. Ezt a nevet a román közigazgatás adta a falunak. Sokan ezt a falu magyar nevének automatikus Dózsa Györgyre megváltozásának is vélik.
Lőrincfalva (Leordeni)
1332-ben villa Laurencii néven említik először. Lakói eredetileg szabad székelyek voltak. 1601-ben Basta serege, 1848 novemberében Gedeon császári csapatai égették fel és fosztották ki. Sokat szenvedett a Nyárád gyakori kiöntéseitől is. 1910-ben 517, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 357 lakosából 353 magyar és 4 román volt.
Vármező(Campul cetatii)
Teremiújfalu (Satu Nou)
Első írásos említése 1263-ból származik. Református temploma a 17. században épült. 1910-ben 767 lakosa volt, ebből 754 magyar és 13 román. 1996-ban önállósodott, mint református egyházközség.
A teremi-i kastély
Nyárádszereda(Miercurea-Nirajului)
Az első írásos említés a helységrõl “Oppidum Zereda” néven 1493-ból való. Mezővárosi rangja volt. Itt választották fejedelemmé Bocskai Istvánt 1605. február 21-én. 1745-ig itt tartották Marosszék közgyűléseit és törvényszéki üléseit. 1606-ban már vásárjoga volt, melyet 1790-ben II. Lipót bővített ki, ekkortól már három országos vásárt tartottak. A 19. században fejlődése megállt, 1876-ban községgé sorolták vissza. 1910-ben 1524 lakosából 8 román és 5 német kivételével mind magyarok. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Nyárádszeredai járásának székhelye volt. 1993-tól főiskolai kertészképzés
Marosvásárhely régebben
A Somostető még villáktól, nyaralóktól szabadon
Novum Forum Siculorum
a második világháború utáni, rendszerváltás előtti román helyesírás szerint Tîrgu-Mureș, németül Neumarkt, Neumarkt am Mieresch, erdélyi szász nyelven Nai Muark, latinul Novum Forum Siculorum, Agropolis, Areopolis) municípium Romániában, Maros megyében. A székelység fővárosa, művelődési, ipari, kereskedelmi, közlekedési, oktatási és szellemi központja. Az egykori Marosszék,