Megjöttek a fagyos szentek!
„Évszázados paraszti tapasztalat szerint – írja Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában – ebben az időszakban a melegedő időjárás hirtelen hűvösre fordul, sőt sokszor fagyot is hoz, amely a sarjadó rügyeket, vetéseket tönkreteheti. A szorongás olyan erős, hogy szakrális kultuszuknak nincs nyoma: még szoborállítással sem remélték, hogy a fagyosszentek jóindulata megnyerhető.”
A szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelés között ugyan nincs összefüggés, a néphagyomány azonban teremtett. Különböző hiedelmek, történetek kapcsolódnak a fagyosszentekhez.
Úgy tartották: Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok. Ezért haragusznak ránk, emberekre.
Egyesek szerint e szentek úgy fagytak halálra, hogy nyomorult betegeket a saját ruhájukkal takargattak. A betegek életben maradtak, ők azonban belehaltak a hirtelen támadt hidegbe.
Az öregek szerint a garabonciások valamikor el tudták űzni a fagyosszentek haragját, mert ezekben a napokban könyvükből ráolvastak az időre.
Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz.”
Ha májusi fagy érte a szőlőt,azt mondták: „a fagyosszentek megszüreteltek”.
A Nyárád-mentén a várható májusi fagyok miatt a kényesebb növényeket (uborka, paradicsom, bab, de még a krumplit is) csak a fagyosszentek után ültették.
(Források: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I., Magyar Néprajz, )
